Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901

23 pitott katholikus any aszentegy háznak tagja, az Isten fia által e földre hozott vallásnak részese lehet. Ámde e büszkeség nem dölyf, mely az illetéktelenül mások fölé való emelkedésre törekvésben, vagy mások lenézésében nyilvánul, hanem maga a helyes önisme­ret- és a katholikus anyaszentegyház tagságával járó boldogító tudaton alapuló öubecsérzet és önszeretet, s ez utóbbinak tárgya első sorban az Isten hasonlatosságára teremtett és Isten fiának halála árán megváltott lélek. De ezen helyes önszeretet magában foglalja egyúttal azon forró óhajt is, vajha az irgalmas Isten igaz­ságának fénye minél előbb megnyitaná a vakok szemeit, eloszlatná a sürii ködöt a tévelygők elől, hogy megtalálják az igazsághoz vezető ösvényt, melyen Isten országába juthatnak, hol ölelő test­véri karok várják őket, mert hisz az anyaszentegyház szeretete még ellenségeire is kiárad. XIII. Leo pápát azonban nem szabad a katholikus anya­szentegyház organizmusában tisztán összetartó erőnek s az egység symbolumának tekintenünk, aki a hivatalával járó méltóság és tisztségnél fogva az egész egyház fölött állván a rendi és kor­mányzói hatalom összes szálait kezében tartja. E kiváló szellem sokkal több ennél. Lelke mélyében átérezvőn Krisztus ama meg­hagyását, hogy a katholikus anyaszentegyház tanitói hivatalának is tanítója s a lelkek vezéreinek is vezére legyen, a pápai széken egy negyed század óta tisztán emberi szempontból és természetes okokból megmagyarázhatatlan tevékenységet fejt ki. Elég encyc- licáira utalnunk, melyek nagy szellemének, fenkölt gondolkodásá­nak nemes gyümölcseit elviszik világ széltőben a legelrejtettebb zúgba is, s csodálatra ragadják az egész világot. Éber figyelme kiterjed alattvalóinak minden viszonyára, minden szükségleteire; az élet minden körülményei között, a jólét és szerencse napjaiban ép úgy, mint a szenvedés és megpróbáltatások idején mellettük áll oktató, felvilágosító, intő, s ha szükséges, szelíden feddő és dorgáló, vigasztaló szavaival. Feltárja az egész egyház előtt az Ur Jézus végtelenül bölcs tanításának kimeríthetetlen tárházát, mely­ben minden ember megtalálja hitének és tudásának forrását, erköl­csiségének életszentségre, s ennek folytán ideiglenes és örök bol­dogságra vezérelni képes erkölcstani törvényeit. Legyen bár valaki még oly eszes, legyen tudománya a ten­ger mélységével határos, önmaga számára oly őletelveket alkotni, melyeknek betartása biztosan a végczélhoz vezeti, nem tud; már

Next

/
Thumbnails
Contents