Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901
18 hem avatkozhatok, azokat ki nem sajátíthatja, első sorban azért, mert azok elég hatalmasak jogaik megvédésére; különösen hatalmasak a pápával szemben, aki az I860, és 1870-iki egyházrablás őta minden anyagi eszköztől meg van fosztva, és az egyházkormányzat igényelte költségek fedezésére is alattvalóinak szeretetadományára van utalva. Másrészt azért sem bitorolhatja az államfők jogait, mert ez a vallási és társadalmi rend megbolygatását, vagy épen felbomlását vonná maga után, ami a jólét, boldogság és megelégedés helyett a vallásosság és erkölcsösség hanyatlását idézné elő. Alattvalóit pedig a pápa hit- és erkölcsi romlásba nem vezérelheti, ettől megóvja az egyházat Istennek folyton tevőlegesen működő gondviselése, mely a szóban forgó kérdésre nézve ezen egy szóban foglalható össze : Infallibilitas (tévmentesség). A pápa tévmentessége. Miben áll a pápa tévmentessége ? Erre a kérdésre világos és egyszerű felelet szükséges, mert e felől igen sokan, még a tanultabb katbolikusok is tévedésben vannak, a más vallásunk pedig a kicsinylés félreismerhetetlen jelével ős szánakozó mosolyával vetik szemünkre ezt a szerintük indokolatlan hitet és meggyőződést, ehben a rájuk nézve az emberi méltósággal ellenkező és megérthetetlen — az utóbbit megengedjük — tételben. A kath. anyaszentegyház ellenei ugyanis lépten-nyomon azt vágják arczunkba, hogy embert istenítünk akkor, mikor a pápa tévmentességét hangoztatjuk, korlátolt embernek mindentudóságot tulajdonítunk. Ez az ellenvetés tévedésen, a tévmentesség tételének nem ismerésén, vagy pedig szándékos, rosszakaratú félremagyarázáson alapul. A pápa tévmentességéről szóló hittétel (dogma) azt mondja, hogy a pápa, midőn mint az egész egyház feje, hit és erkölcs dolgában valamit határoz, akkor minden tévedéstől ment; megőrzi ettől a Szentlélek Isten. Bővebb magyarázat helyett álljon itt a vatikáni egyetemes zsinatnak 1870. Julius 18-án tartott negyedik ülésében a pápa tévmentességéről hozott következő határozata : „Mint Istentől kinyilatkoztatott hitigazságot tanitjuk és nyilvánítjuk, miszerint a római pápa, mikor ex cathedra szól, azaz : mikor mint valamennyi keresztény legfőbb pásztora és tanítója hivatalát gyakorolva legfőbb apostoli tekintélyével valamely Ilit- vagy erkölcstani igazságot az egész egyházra nézve kötelező-
