Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901
19 nek nyilvánít, a neki szt. Péter személyében megígért isteni segélynél fogva ugyanazon tévmentességgel bir, melylyel az isteni Üdvözítő az ü egyházát a hit- és erkölcstan meghatározásában felruházni akarta.“ Ez a tan benfoglaltatik Krisztus tanításában, az egyház alapításától fogva hitte és tanította, de egyetemes gyülekezetben (zsinat) csak 1870-ben mondotta ki. Ezzel azonban uj dogmát nem állitolt fel, csak azt nyilatkoztatta ki ünnepélyesen, ami Krisztus tanításában benfoglaltatik. E szerint a pápa, mint ember, ép úgy véges értelemmel bir, mint akárki más, mint tudós a többi tudósokkal együtt ki van téve a tévedés lehetőségének, a tév- mentesség csak a hit és erkölcs dolgában tett s az egész anya- szentegyházat érdeklő ünnepélyes nyilatkozatokban érvényesül, ezt a kiváltságot magától az Ur Jézustól nyerte a lelkek üdvére, mert e nélkül az isteni tant sértetlenül megőrizni nem lehetne. „Simon, Simon — igy szólt Péterhez — irae a sátán megkívánt titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, én pedig könyörögtem éretted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited és te egykoron megtérvén, erősítsd meg atyádfiáit.“') Eme szavak nem vonatkozhatnak egyébre, mint szent Péter tévmentességére, s hogy ez az első pápával meg nem szűnhetett, mutatják az Ur Jézus ezen szavai: „íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig“.2) Ez az Ígéret Péterre éj) úgy kiterjed, mint a többi apostolra, és kettőt foglal magában: először az ajiostolo k és az apostol fejedelem hatalmának fonmaradá- sát a világ végeztéig; másodszor Krisztusnak gondviselését az anyaszentegyházról, melynek tanítói hivatalát ma az ajmstolok utódai képezik, akik emez ígéretben az egyház alapítójától a folytonos és tényleges isteni segély biztos zálogát bírják. Krisztus gondoskodása tévely hirdetését és az ebből következhető romlását az egyház tagjainak kizárttá teszi. A pápa tévmentességének bővebb fejtegetése messze vezetne kitűzött czélunktól, de meg nem is szükséges ezt a nyilvánvaló igazságot hosszasan tárgyalni, elég raegemliteniink ezt, mint hit- tételt, melyből az egyház minden tagjára nézve azon kötelezettség folyik, hogy a pápa, mint Krisztus helytartója előtt készséges engedelmességgel fejet hajtson, a hit- és erkölcs tanaira vonatkozó minden ünnepélyes nyilatkozatát ama meggyőződéssel és tudattal *) *) Luc. 22. Hl—32. — 2) Máté 28. 20.
