Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901
17 tiltani mindent, ami azt hátráltatja, akadályozza, vagy épen lehetetlenné teszi. Természetes, hogy a pápa kormányzói hatalmának gyakorlásában az államfők istenadta jog- és hatalomkörének határait tiszteletben tartja. A vegyes vonatkozású ügyekben az egyes államfőkkel barátságos érintkezés folytán létrejött megállapodás szerint jár el, de mindig a változatlan isteni tan épségben tartásának föltétele mellett. Ilyen közös megállapodás gyümölcsei a különböző országokkal kötött egyezmények (concordatum), melyek a vegyes, t. i. egyházi és világi vonatkozású ügyek kezelését szabályozzák. Manapság az állami mindenhatóság felfogása kísért; a világi hatalom sok helyütt és elég gyakran eljárásában ezt a felfogást árulja el, habár ezen elvnek nyúlt bevallásától egyelőre még tartózkodik. Ez az elv nem helyes. Ellenkezik Isten intézkedésével, a katholikus anyaszeutegyház minden őszinte tagjának tudatával és meggyőződésével, s az ezen meggyőződésen alapuló sok százados történelmi fejlődéssel; e mellett mindig a vallási, társadalmi és politikai rend megbomlására vezet. Az alattvalót összeütközésbe hozza lelkiismeretével, vagy ellenkezésbe az állami törvényekkel és rendeletekkel, s igy a helyett, hogy a nép jólétét mozdítaná elő, ami rendeltetéséből folyó kötelessége, az állam felforgatásának hinti el düsan termő magvait, anélkül azonban, hogy a bitorolt jogok birtokában megerősödhetnék, vagy az anyaszentegyházat megsemmisíthetné. Csak a szegény hazánkra erőszakolt, de rövid életű josefinismust, és a franczia forradalom kezdetén életbe léptetett nemzeti egyház szomorú intézményeit tekintsük, látni fogjuk, hogy' mire vezet a hatalom jogtalan terjeszkedése; a történelemből tudjuk e két világtörténeti mozzanat gyászos következményeit. Önkénytelenül előtérbe tolul azonban az a kérdés, váljon nem történhetik-e meg az egyház kormányzatában is a hatalom ama tültengése, mely a josefinismusban és a franczia nemzetgyűlés intézkedéseiben érvényre jutott, hogy t. i. a jogbitorlás és a bitorolt jogoknak Isten rendelése ellenére történt érvényesítése oly sok szerencsétlenségnek vált szülő okává ? Nem lépheti-e át a pápa az egyház kormányzatában hatáskörét, és ez által nem okozza-e áldás, béke és jólét helyett alattvalóinak romlását? Ez a katholikus anyaszentegyházban nem történhetik az alább említendő okoknál fogva. A pápa egyházkormányzati működésében az államfők jogaiba
