Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901
1(5 A pápa az Ur Jézus rendeléséből, amint ez a Megváltó saját szavaiból s a flórenczi egyetemes zsinatnak fönnebb idézett határozatából világosan kitűnik: legfőbb papja és kormányzója a katb. anyaszentegyháznak. Ebből folyólag a pápát az egész egyházban, minden országban, — amennyiben azok lakói tagjai a katholikus anyaszentegyháznak — a világ minden egyházmegyéjében, tekintet nélkül a politikai elkülönzöttségre, vagy egyéb államokhoz való viszonyaira, az egyházi rend minden fokozatával járó cselekmények végzésére sem egyházi, sem világi hatalom által nem korlátolható vagy befolyásolható jogosultság illeti meg. Úgyszintén az összes isten- tiszteleti cselekmények végzésének és a kegyszerek kiszolgáltatásának módjára nézve — amennyiben azt az isteni szerző meg nem állapi tóttá -— a pápa, mint az egyház legfőbb papja, intézkedési joggal bir. Ha bármelyik világi hatalom ebbe beleártja magát, átlépi hatáskörét, és mivel ilyen dolgok intézésére az előbb említettek szerint jogosultsággal nem bir, intézkedése érvénytelen és lelkiismeretben nem kötelező. A pápa kormányzói hatalma szintén az egész egyházra, az egyház minden tagjára kiterjed, tekintet nélkül arra, hogy az illető vagy illetők melyik államfő alattvalói. A pápa hatalma lelki hatalom; a pápa Krisztus földi országána/f feje, s a neki adott eme megbízást: „Legeltesd bárányaimat, legeltesd juhaimat“, minden földi hatalom befolyásától függetlenül gyakorolhatja, és az össz- egyház érdekében, melynek minden országban vannak tagjai, részrehajlás nélkül, sőt a részrehajlás látszatából az egyes országok politikai viszonyaiban netán származható összeütközések elkerülése, illetőleg elhárítása végett, eme látszat gondos elkerülésével gyakorolja. A pápa legfőbb kormányzói hatalma kiterjed minden oly dologra és cselekvényre, ami az egyház tagjainak vallási és erkölcsi vezetésére tényezőként szerepel, vagy azzal akár közelebbi, akár távolabbi vonatkozásban áll. Kiterjed tehát olyan dolgokra és cselekményekre is, melyek egyúttal az államfő jogkörébe is esnek, mert hiszen a katholikus ember minden cselekedetében az erkölcsi felfogásnak is kell nyilvánulnia, s igy a katb. ember minden cselekedete, mely az állam törvényei szerinti elbírálásban részesül, egyúttal az egyház erkölcsi törvényei alá is esik. A pápának joga van, s egyúttal hivatása is, mindent elrendelni, ami az alattvalók vallásos és erkölcsös életét előmozdíthatja, meg-
