Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1901
9 ephesusi (431) zsinaton, midőn a püspökök gyülekezetében igy szélt: „Senki kétségbe nem vonja, minden századok előtt ismeretes, bogy szt. Péter az apostolok feje és fejedelme, a hit oszlopa s a katholikus egyház alapköve kapta meg a menyország kulcsait, ki is máig és mindig él és határoz az ő utódaiban“. E kijelentés azért érdemel különös figyelmet, mert épen kelet püspökei előtt tétetett és kelet függését jelentette a pápai széktől, de egyetlenegy ellenvetéssel nem találkozott. A pápaság alapításának czélja. A pápaságnak ezélja részben azonos az anyaszentegyház ezél- jával, t. i. az embereknek végozéljukhoz: az örök boldogságba vezérlése. Ha nem volnánk meggyőződve arról, hogy végczélunkat elérhetjük, ha nem volnánk annak tudatában, hogy czélunk elérésére a végtelenül bölcs Isten számos eszközt adott kezünkbe : akkor a lét megfejthetetlen talányként állna előttünk, melyen hiába tömők fejünket, legfeljebb arra szolgálhatna, hogy az igazság, szentség és boldogság utáni ösztön, vágy ős törekvés — mely kielégítésre nem találhat — értéktelen semmivé, vagy éppen elviselhetetlen teherré tegye. Isten azonban végtelen jósága mellett egyúttal a végtelen bölcsesség, aki őzéit, magasztos eszményi czélt tűzött az emberiség elé, mely az örök boldogság elnyerésében, az Isteunel való egyesülésben áll. Ez a czél magasan, teljes eszményi szépségben áll a mindennapi élet ezerféle bajai és kellemetlenségei által zaklatott, a hétköznapi eseményeken felülemelkedni csak keservesen tudó emberi lélek előtt, melynek szabad röptét, magasan szárnyalását lehetetlenné teszi a test, és a lelket is a saját ősforrásához: a földhöz nyűgözi. Az anyag elfödi az ember lelki szemei elől az eszményi czélt, el a tulvilági élet képét, s gondolkodását, érzését és törekvéseit ide e földre irányítja, mely ideiglenes tartózkodási helye az embernek, figyelmét elvonja végczéljától, s e helyett múlandó dolgokra tereli. De mindennek daczára az ember a Teremtő által leikébe oltott ösztönök és tehetségeknél fogva érzi és tudja, hogy ez az élet nem végczélja az embernek. Az ősznek segítségére jön az isteni kinyilatkoztatás, mely feltárja előttünk rendeltetésünk képét
