Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1900
7 A királyt pedig ezekben az években a többi országában sok szerencsétlenség érte; hadseregei csatákat veszítettek, birodalma, hatalma kisebbedett. Erzsébet királyné vigasztalta a férjét s — ez az, a miért áldjuk őt porában is — arra kérte, hogy bízzék a magyarokban, jó nép az, béküljön ki velők, adja vissza régi, szabad törvényeiket, szeressék egymást ismét: a nemzet és a király! Es az ő jóságos szavának sok része volt abban, hogy 1867-ben ismét visszanyertük szabadságunkat, törvényeinket, nemzeti nyelvünket, melyért annyi vér folyt. A király s a királyné régi törvényeink szerint magokat a magyar szent koronával megkoronáztatták s igy a békesség a nemzet és királya között ismét helyreállott. Szegény jó királynénk ettől az időtől kezdve volt igazán boldog! Szívesen töltötte idejét birodalma többi országaiban és Bécsben, a császári fővárosban, de sokat időzött ezekben az években Magyarországon is. Nem a zajban, fényben találta legfőbb boldogságát, hanem bizalmas emberei között s főként királyi férje oldalán, családi körében, gyermekeivel játszadozva, mint bármely egyszerű, jóságos családanya. A szomorúságból, gyászból minden családnak ki kell venni a maga részét, ez alól királyok sincsenek kivéve. Midőn Zsófia főherczegnő meghalt, anyai szivében gyászolta, megsiratta őt Erzsébet királyné; de megnyugodott az isteni szent végzésben, kárpótolva volt más három gyermekében: Gizella, Rudolf és Valériában, kiket őrködő anyai szemekkel nevelt, ápolt, gondozott. Valéria főherczegnőt magyar dajka táplálta s a mi édes nyelvünk volt az ő anyanyelve is, melyben első gyermeki vágyódását kifejezte. ürömtelt anyai szívvel látta Erzsébet királyné viruló hajadonná fejlődni Gizella leányát, gyönyörködhetett Rudolf főherczeg fiában, kire a császári birodalom s Magyarország népei, mint jövendő uralkodójára, büszkén tekintettek. Megérte két idősebb gyermekének szárnyra bocsátását, azt, hogy a királyi törzs uj sarjadékot hajtott. Látta szeretett magyar népének hű ragaszkodását, fejlődését, gyarapodását. Ezek voltak életének derültebb, boldogabb napjai! De ezekben az években sem hiányzott egy-egy sötét felhő a királyi pár életének egéről. A testvéreiket, rokonaikat ért csapások sokszor zavarták meg leikök nyugodalmát. Ilyen esetekben a királyné szerető lelke volt a vigasztaló őrangyal. Még a mikor a legborzasztóbb csapás érte a családot, Rudolf trónörökös erőszakos halálának hírét is a környezet a királynénak adta legelőbb tudtára; az ő bánkódó lelke nyújtott
