Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1899

hirdető panaszos nagy harangja, hitközségünk apraja nagyja roppant tömegben gyűlt a bécsi halottasházból szállított koporsó) körül, mely oly drága hamvakat rejtett rideg ölébe. Szivrázó volt minden temetési gyászjelenet, mely elkísérte őseinek gannai sírboltjába. ítészemről mint a hitközség egyházi elnökének részéről nincs egyébb hátra, mint arra inteni mindnyájunkat. viseljük a nagy férfin halála által fakasztott szívsebünket a váratlanul gyászba borult köz- tiszteletül grófnéval, kinek ajkai a boldogodnak vég- leheletét félcsókolták, s a magas grófi családdal együtt, kik többé szintén nem hallják a felejthetetlen, a világon kipótol hatatlan édes atyának édes szavait. — viseljük keresztényhez illő türelemmel s nyugodjunk meg a Mindenható szent akaratán s háláljuk jóvoltát> hogy őt tűidig is bírnunk engedte. Sok kebellel osztjuk az Esterházy család fájdalmát kivált mi. kik veszteségünk keserű érzetében így kiáltunk : A haldoklók szentségeit ájtatos buzgalommal felvéve. — m^gl^alt a mi éctas atyánk. Gyönyörű emlékirat • Lehet-e szebb dicsérete egy hitközség részéről az elhunytnak, lehet-e édesebb vigasztalása családjának, mint amit koporsójára hitközségünk irt fel könnyűivel. meghalt a mi édes atyánk. Mi keresztény ka- tholikusok csak úgy nézzük jó kegyurunk halálát, mint midőn két vagy több együtt útnak indult lestvér közül az egyik előbb hazaér, a másik, a többi kevéssé hátramarad : de majd haza érnek ezek is és az apai háznál megint találkoznak. Mi is találkozunk majd előbb vagy utóbb, ott. hová mindnyájan elmegyünk, kik e világon élünk. -V bizonyos viszontlátás édes reménye legyen hát vigasztalásunk kútfeje. Jó kegy— 7 —