Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1899

— 8 —

urunk bennünket szeretve halt meg, bennünket szeretve nyugszik sírjában, bennünket szeretve támad fel egykor. Képünket szivébe fagvasztá a halál. Majd ha a feltámadás szép napja felragyog és melegénél a dermedt tagok újra élnek, szivének legelső dobbanása is ériünk és családjáért ver, kikért vert légiitől szór is a földi életben.

Emeljünk a boldogultunk, ki életpályáját úgy futotta meg. hogy emlékezetét áldásban, nevét tiszteletben, jellemét szeny nélkül liagyá az élők között. — szivünkben emléket, a tisztelet és hála azon emlékét. melyet a mindent romboló idd se ronthasson le, fűzzünk a kedves halott koporsójára egyszerű bár. de tartós einléiívfűzért. Örökítsük, mennyire a mulan- dóság e honában lehet, áldott emlékezetét, tűzzük az érdemlett elismerést, mintegy nefelejts-bimbót sírjára s kérjük mint egy atyának gyermekei a halál Urát, adjon örök nyugalmat kedves halottunknak és az örök világosság fényeskedjék neki. Úgy legyen.

Kriszí