Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1899
6 — követelné különösen tőlünk keresztény katolikusoktól, hogy gyötrő kételyeinket a kereszt lábaihoz rakva hívői önátadással nyugodjunk meg Isten rendeletén. ki a földi életnek határt szabott s ne keseregjünk előkelő halottunkon, mint szoktak azok, akiknek sirontúl szárnyaló reményük nines. Oh de mit tehet róla a villámsujtott, ha a szörnyű csapásra rögtön összehull, mit tehet róla a szikla, ha titkos hatalom felnyitja azt s vizet csörgedezte! kemény rétegei közül ? Mit, oh mit tehet róla a szív, ha lel- vérzik bánatában, midőn szeretetének, tiszteletének tárgya szakasztatik el tőle? Ily eseményeken rögtön felülemelő) erő gyenge embernek nem adatott. Jézus az isten lia, sz. hitünk isteni alapitója. maga is elbúsult. lelkében és érzékeny könnyeket hullatott Lázár sírjánál, mert kedves volt előtte a barátság emlékezete. Ki vehetné rossz néven tehát tőlünk, ha hirtelen kimúlt drága halottunknak őszinte könnyükkel áldozunk! Közös fájdalom fogú el hitközségünk minden tagjának szivét, mert május hó 11-én esti 11 órakor nemcsak a végperczeket fojtott lélekzettel leső főúri özvegyre, a nmélt. grófnőre s övéire, de ránk is súlyosul! az l r keze, mert c napon nagy férfiú esett el r. k. hitközségünkben. Igen, — Esterházy Móricz grófnak hitközségünk szül. vil. elnökének halála közös veszteség volt. Ezen a mily váratlan, oly szomoritó esemény hire jajra fakasztó hitközségünket, melynek szorosabb kötelékei által sajátja volt a jeles, kihez a szeretet, tisztelet, hála s az emberi szív minden szent kegyeletének édes lánezo- lata fűzött bennünket; de alig kondiüt meg megható csöndben hatalmas kegyúri főtemplomának halált i
