Katolikus Elemi Iskolák, Pápa, 1899
4 — vei ezelőtt a most már hamvadó tetemet megáldd. 0 előtte is megnyílt a sir. ki abba r. k. hitközségünk büszkeségét vitte magával. A halál angyala az ő életszövétnekét is kioltá. ő rajta is teljesedtek az írás változatlan szavai : „El vagyon végezve, hogy egyszer minden embernek meg kell halni.“ — Egyenes lelke gyűlölte a ravaszságot. Meggyőződése után véleményében állandó volt. szinleni semmit sem tudott, válogatás nélkül könnyen nyilatkozott, érzelmeit rejtegetni nem tudta, az igazságot élesen kimondd. Hitt is ő. Papjaitól és urodalmi tisztjeitől a vallásos életet szigorúan megkívánta. () maga is családjával együtt bement az Urnák templomába s imádkozott házi kápolnájában. Sohasem szégyenlette ő hitét a világ előtt nyíltan megváltani. ’Mindig megismerte ő, hogy minden áldás Istentől származik. A magasban, hova őt a születési szerencse helyezte, nem hold volt ő, mely hidegen fénylik, hanem nap. mely áldó meleget hint. Éltető sugarát mint a r. k. hitközség egyházi elnöke magam is szerencsés valék élvezni, hiszen az ő nem is sejtett kegye szólított díszes állásomra. Józan tudomány, jó szív. erős akarat, szeplőtelen hazafiság, emberbaráti szeretet voltak sajátjai s a halál angyala mindezeket elragadta hitközségünkben mindnyájunktól, kik zúzott kebellel áldozunk boldog- emlékezetének. — Nincs pillanat, melyben a hit szüksége érezhetőbb, malasztja jótékonyabb lehetne, mint midőn az élet örömvirágain andalogni hajlandó embert a múlandóság gyászesetei rázzák fel és a halál kürtje fülébe rivall. Ekkor ereiben meghűl a lázasan forró vér, elsötétülnek az élet mosolygó képei s a
