Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1940
5 deltsége szűnőben van és ma már lassan eltűnik a köztudatból az a téves felfogás, hogy a polgári iskola alacsonyabb-rendű gimnázium, amely lerakodó helye az onnan anyagiak hiányában vagy tanulmányi elégtelenség miatt kiszoruló növendékeknek. A két iskolatípus merőben más célkitűzésű s nem mérhető össze a nyújtott művelődési anyag azonos szempontú mértékegységével. A praktikus életre való nevelés tekintetében a polgári iskola befejezettebb egészet nyújt, mint a középiskola négy alsó osztálya. Anyagi vonatkozású előnyei mellett ebben van a legnagyobb vonzóereje is. A létszámváltozás magasbalendiilésében a fenti, általános jellegű adottságon kívül a különleges helyi viszonyok alakulása is szerepet játszik. Ezek kettős szempontból érdemelnek figyelmet. Pápa városának közel 14.000 katolikus lakója van. A fiúgyermekeiket kimondottan katolikus szellemben neveltetni akaró szülők a taníttatás megkezdésekor csak két iskola között választhatnak: a róm. kát. gimnázium és a róm. kát. polgári fiúiskola között. Városunk környékének beáramlását is tekintetbe véve, amely Pápa központos fekvésénél és forgalmának ideirányított voltánál fogva nem lebecsülendő, megérthetjük, ha a zsúfolt gimnázium mellett az életszükségletté vált polgári iskola egyre keresettebbé válik. Evvel kapcsolatban elég felhoznunk azt a körülményt, hogy városunkban három polgári leányiskolával szemben csupán egyetlen polgári fiúiskola működik. Itt jegyzem meg, hogy a vidékről bejáró tanulók számának alakulása nem befolyásolta az iskola fejlődését. A bejáró tanulóknak az osztályozott tanulókhoz viszonyított számaránya legnagyobb volt az 1934/35. tanévben (37'3 o/o), legkisebb az 1937/38. tanévben (29-4 o/0). — E két szélső határérték között egyik tanévről a másikra elég jelentős eltérések mutatkoznak. Az elmúlt tanévben a bejáró tanulók száma az osztályozott növendékek 30-3 o/o-át tette ki, tehát csak alig maradt fölötte az iskola életében előforduló legkisebb százalékos aránynak. Pedig az iskola az elmúlt tanévben már hat osztállyal működött. — Összehasonlítás kedvéért iktatom ide, hogy a helybeli róm. kát. gimnáziumban az 1939/40. tanévi Évkönyv adatai szerint 361 osztályozott tanuló közül 126 volt a vonaton bejáró növendék, ami 34-9 o/o-nak felel meg. Ha figyelembe vesszük, hogy a gimnáziumoknál általában nagyobb szelekciót gyakorolnak a vonattal bejáró tanulók felvétele tekintetében, akkor feleletet adtunk arra a kérdésre is, hogy befolyásolta-e iskolánk fejlődését a vidékről beáramló tanulók felvétele? — Nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a párhuzamos vidéki osztályok meg nem nyitása esetén a kimaradt vidéki tanulókkal együtt minden tanévben 30—35 helybeli növendék is kimaradt volna! Anélkül, hogy fejtegetésekbe bocsátkoznánk a vidékről bejáró tanulók magaviseleté és tanulmányi-előmenetele tekintetében, — ami iskolánknál egyáltalán nem mondható kedvezőtlennek, — meg kell tehát állapítanunk, hogy a létszámemelkedés oka nem a vidéki tanulók nagyobb beáramlásában keresendő. A helyi vonatkozások között nem szabad megfeledkeznünk arról a tény
