Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1940
4 letet nyert. Szükség is volt az elhelyezés végleges megoldására, mert a következő tanévben új fejezet kezdődött az iskola történetében. Az iskola benépesedésének visszatekintő táblázata mutatja, hogy a megindulás hatodik éve fordulópontot jelent intézetünk fejlődésében. Egyik tanévről a másikra 134-ről 205-re emelkedik a beírt nyilvános tanulók száma. Ennek a szokatlan arányú létszámemelkedésnek oka az volt, hogy az egymástól függetlenül működő és a fenntartás gondjaival küszködő két helybeli, felekezeti polgári fiúiskola egybeolvadt. A két intézet egybeolvadási következtében iskolánk a nagy-népességű négyosztályos iskolák kategóriájába került s az előző tanévi átlagos osztálylétszám 35-ről 50-re emelkedett. A fejlődés vonala az egyesítés első öt évében nem mutat nagyobb eltéréseket. Lassú emelkedés mellett itt-ott jelentéktelen létszámapadás mutatkozik. Ennek valószínű oka a kilátástalanul nehéz általános gazdasági helyzet, amely nemzeti életünk akkori egész vonalán éreztette hatásait. Az 1934—35. tanév 80-as létszámú 1. osztályával kiugrik a többi tanévek közül. Már ekkor felmerül a szüksége a további fejlesztésnek. A meginduláskor impozánsnak látszó iskolaépület kezd szűknek bizonyulni s egyrí növekszik azoknak a tanulnivágyó, kultúrát-szomjazó magyar ifjaknak a száma, akik helyszűke miatt a kapukon kívül maradnak. A fejlesztés azonban azokban az években nem volt időszerű. A párhuzamosítás anyagi okok és elhelyezési nehézségek miatt nem valósult meg. A felduzzasztott tanulói létszámot le kellett vezetni az előző évek szintjére, de a próbálkozás mégsem maradt meddő: beigazolta, hogy a polgári iskola tanulni-vágyó széles tömegek iskolatípusa, amelyre városunkban feltétlenül szükség van. A fejlődés második korszakát lezáró 1938—39. tanévben az osztály- termek minden talpalatnyi férőhelye megtelt tanulókkal. Egyre gyarapodott a pótpadok száma és egyre növekedett a kívülmaradtak serege. Azok a vidéki tanulók, akiket férőhely hiánya miatt nem vehettünk fel, magánúton igyekeztek megszerezni középfokú iskolai végzettségüket. Ez az oka a magántanulók egyre emelkedő létszámának. A fejlődés harmadik lépcsőjéhez 1939. év szeptember havában jut el iskolánk, amikor a felvételre jelentkezők száma az I. osztályban — a nyilvános tanulók sorába férőhely hiánya miatt fel nem vett magántanulókkal együtt — meghaladja a 130-at. Bár a természetes fejlődés vonala felfelé ívelő irányt mutatott az iskola történetének második fejlődési szakaszában is, ennek az ugrásszerű létszámemelkedésnek különleges okai is vannak. A polgári iskola parancsoló életszükségletté vált azok számára, akik ipari, kereskedelmi, vagy gazdasági pályára lépnek s a polgári iskola célkitűzésével arányos középfokú műveltséghez akarnak jutni. A széles nép- rétegek könnyen hozzáférhető iskolatípusa ezáltal fontos kultúrpolitikai tényezővé vált s nemzetnevelő hivatásánál fogva cselekvő részese a magyar jövőt megalapozó nemzetépítő munkának. Iskolatípusunk méltatlan aláren
