Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1934

Iskolánk és a szociális nevelés.

A kát. gondolat vivódása francia földön igen tanulságos számunkra is. Dr. Szalay Jeromos, pannonhalmi főiskolai tanár a dráma erejével tárta elénk ezt a csodálatos történelmet. Különösen megrázó erővel hatnak azok a sorok, amelyet a kát. gondolat küzdelméről beszélnek az ifjúság leikéért. A tanulságok egész tömegét vonhatjuk le iskolánk számára is.

Tény, hogy világszerte, sokszor a hatalmi tényezők barbár nyomása ellenére is, kát. újjászületést tapasztalunk. Nem fogadom el ténynek, hogy a kát. élet eme felvirágozása csak a műveltebbek osztályában észlelhető. A kát. élet bensősége tömegeket is hoz csendes izzásba.

Ez örvendetes tény ellenére meg kell állapítanunk azt a hihetetlen vallási tudatlanságot, mely széltében-hosszában uralkodik. A katolikusok nagy tömege nem ismeri pontosan, mit hisz. Használja hitünk adottságait, szertartásaiban résztvesz, de ezeknek igazi, mélyebb értelmét nem ismeri. A Hiszekegy örök igazságait nem tudják sokan pontosan megmagyarázni, de még kevesebben tudják megvédelmezni. Se tudás, se izzó, mélységes, öntudatos meggyőződés. Ebből az következik, hogy erkölcsi életüket se rendezik szent hitünk igazságai szerint, a dogma, a vallás sem formálja át egész életüket. Innét magyarázható az a gyerekes tendencia, hogy még a vezetők is parancsszóra, nem saját meggyőződésüknek elvei szerint, nem független, önálló felelősségtudattal döntenek a legsúlyosabb közérdekű kérdésekben is.

Magam is sokszor tapasztaltam ezt, amikor alkalmam volt feltenni fiatalemberekhez kérdéseket. Nem tudtam, min csodálkozzam jobban: ezen a riasztó tudatlanságon-e, vagy az erkölcsi nihilizmussal egyenlő közönbössé- gen-e. Sokszor járhattam volna magam is úgy, amint a francia tanulóifjúság egy nagy csoportjának vezetője. Az egyik fiút megkérdezte, indítsa fel a hit, a remény és a szeretet indulatát. Halotti csend volt a felelet. A fiú állítása szerint társai nem tudtak semmivel se többet.

Ezek az ismeretlen igazságok nem is hatnak ezekre a tompa lelkekre. Elpeshüdnek környezetük laposságában, rabjai lesznek társadalmi rétegük előítéleteinek. Jelszavak mormolói lesznek és fanatizált, szánalmas tömeg. Hát nem szomorító jelenség-e, amikor iskoláink növendékeinek nincs pontos fogalma szociális helyzetükről, még kevésbbé tudják keresni a nagy, égető kérdések megoldását, amelyek pedig szinte dörömbölnek életük kapuján ?

1*