Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1926
8 kirándulásra jelentkező 36 növendékkel Ajkára, hova lkl óra körül érkeztünk meg tele kíváncsisággal, tudnivágyással. Víg zsibongás és nóla töltötte meg egész úton a vasúti kocsinkat, jelezve, hogy kirándulókkal megy a gőzös Ajkára. Megérkezésünkkor azonnal átadták az állomáson a bányaigazgatóság azon üzenetét, hogy rögtön megérkezik a bánya vonata, melyen a gyönyörű Csingervölgyben a bányáig a társulat szállítja a kirándulókat. Csakugyan, rövid várakozás után hallatszott a mozdony sípjelzése, mit ujjongva sietett tudomásul venni minden növendék. A vonattal érkezett az üzemvezető- bányamester úr, ki páratlan kedvességgel fogadott bennünket. Ez időtől kezdve velünk maradt mindaddig, míg a bányától el nem távoztunk. Ez idő alatt, valójában önmagát nem kiméivé, a legnagyobb figyelmességgel minden látni valót megmagyarázva, száz meg száz hozzá intézett kérdésre készségesen válaszolgatva, kalauzolt. Pár perc s már a Csingervölgyben vagyunk. A bányavonaton eleinte ment az ének, de midőn a Csingervölgybe érkeztünk, ennek szépsége kötötte le a figyelmet, elhallgattatta az ajkakon az éneket, hogy a táj szépségében való gyönyörködés váltsa azt fel. Megérkeztünk. Láttuk a hatalmas, gondosan, tisztán tartott villanytelepet. Az érdekes szénosztályozó gépezetet, hova a drótkötélpályán szállítják a bányakocsik (Csille) a föld mélyéből az Istennek e fekete áldását. Innen nem messze van az új tárna, melybe mi is behatoltunk 5—600 méternyire. Volt csodálkozás a gyermekseregben ! A tárnából kijutva, azon helyre értünk, hol 130 méter mélységből gépezet emeli fel a megrakott s szállítja le az üres kocsikat, melyek a föld alatt tovább utaznak az aknáig, hogy terhelten térjenek vissza. A szokásos időben e helyen szállnak alá s emelkednek fel a bányászok, akik a föld mélyében keresik nehéz munkájukkal kenyerüket. Mi is leszálltunk s elfelejtettük, hogy 130 méter mélységből vagyunk. Láttuk az életet a föld gyomrában. Hatalmas gépek rettentő mennyiségben nyomják ki az összegyűlendő bányavizet. Más gépek pedig a rossz levegőt hajtják ki, melynek helyébe tiszta és friss nyomul. Még istállók is vannak a mélységben, hol jól gondozott, erős lovak vannak, köztük olyan is található, mely már 18 éve lakik lenn. A tárnából feljőve, a mentőállomáshoz érkeztünk, hol mentőkészülékeket mutattak be s megmagyarázták a mentés módját és körülményeit. E helyről visszatértünk a bányatelep azon pontjára, hol megkezdtük a tanulmányozást. Bányamester úrnak megköszönve a lekötelező szívességét és fáradhatatlan kalauzolását, búcsút vettünk a Csingervölgytől s gyalogszerrel tettük meg a félórás utat, kis hegyháton át, a Kossuch János-cég üveggyárához. Itt is a legkedvesebben fogadtak bennünket. Készségesen megmutogattak minden látnivalót. Láttuk az óriás-tégelyeknek a gyártását, melyekben az üveganyagot olvasztják. Láttuk az üvegfúvást, a hütőkemencéket, az üvegpréseket, minden elképzelhető alakú és nagyságú üvegtárgyakat. Igen érdekes a köszörülő, ahonnan már a raktárba kerül a sok remek munka. Az üveggyár bármelyik osztályába lépjünk is be, látjuk a munkások bámulatos ügyességét, gyorsa
