Katolikus Polgári Fiúiskola, Pápa, 1926
9 ságát és alkotását s önkénytelenül is ezek a gondolatok váltódnak ki lelkűnkből: Nincs szükségünk cseh-üvegre! Balatonfüredre tervezett kétnapos kirándulásnak kettős célja volt, egyrészt összekötni a kellemest a hasznossal, meglássák a Balatont és környékét, másrészt, hogy gyermekeink megismerjék a keresztény Magyarországnak azokat a hatalmas s 1000 év terhét könnyen hordozó alapszikláit, amelyeken az felépült. Útvonalunk eszerint a következőkben volt kijelölve. Első nap Cell- dömölk, Tapolca érintésével Balatonfüredig. Onnan át Tihanyba és vissza Füredre. Majd a második napon hajnalban indulás Veszprémbe s a délelőtt folyamán annak megtekintése, s délután a gyönyörű Cuhavölgyön és Varsányon át hazautazás Pápára. Az utazásra 64 gyermek jelentkezett összesen a III., II. és 1. osztályosok közül. Kisérő tanárok voltak: Horváth igazgató és Sághi Tamás. Tekintettel a nagy létszámra s az óriás felelősségre, ami a kísérőkre nehezedett, az utón teljesen katonás fegyelmet kellett tartani, ami bizony nem volt könnyű munka. Az elindulás programúi szerint, május hó 28-án délután 2 óra 53 perckor történt a pápai állomásról, ahova az aggódó szülök egész csapata kisérte ki az örvendve zsibongó gyermeksereget, könyörögvén a vezetőknek, hogy a fürdést semmi esetre se engedjék meg a fiuknak, nehogy valami szerencsétlenség eshessék. S a nótás csapat már 4 órakor Celldömölkön volt, ahol megtekintette az új polgári iskola szép épületét, majd a kegytemplomot, ahova az Apát űr Öméltósága vezetése mellett éppen akkor vidéki búcsúsok érkeztek. Innen 6 órakor indultunk tovább Tapolca felé. Hála a MÁV üzletvezetőség szívességének, átszállanunk nem kellett sehol, mert a két III. oszt. kocsi velünk futott egészen a kirándulás végéig, Pápára való megérkezésünkig. Volt persze vidám zsivaj, nótázás útközben, míg a nagyobb városokat a „generálmars“ hangjaival köszöntötte az érkezés és elindulás pillanatában ügyes és jó tüdejű kürtösünk: Czirwein Imre. Tapolcától kezdve a motoros vontatott bennünket tovább. Kár, hogy a kombinációba vett holdfény az idő beborulása miatt elmaradt s így Sümeg, Tátika, Csobánc hegyeinek, a remek Balaton partnak csak elmosódott árnyékvonalait láthattuk. Bár hiszen a sötétség dacára az „itt a Balaton“ jelszóra minden gyermek az ablakhoz rohant egymáshegyén-hátán, úgy, hogy alig tudtunk valami kis rendet teremteni s boldog volt az, aki a hullámok egy-egy csillámlását elkaphatta az esti sötétben. Végre éjféltájban befutott vonatunk Balatonfüredre, ahol az állami polgáriskola tornatermében volt kitűnő fekvőhely készítve a növendékeknek s kísérőinek egyaránt. A gyermeksereg boldog nyüzsgéssel fészkelte be magát csiripelő verébcsapatként a jó puha szalmába, előszedvén a hazulról hozott pokrócokat s alábújva, boldog álmodozással, de egyben ideges türelmetlenséggel várta a másnapot, hogy végül a maga pompázó valóságában láthassa a magyar tengert, a Balatont. E sorok írója még 1 órakor is alig tudta csendre bírni a zsibongó csapatot s 2 óra tájban azzal a boldog tudattal hajtotta fejét álomra, hogy no most reggel 8 óráig aluszunk. így is adtuk ki a parancsot.
