Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1937

— 32 gondjaiba, az államalkotás nagy munkájába.“ (S. Balázs Benedikta obi. S. B. Pannónia virágos kertje, 153 old.)

A kora reggeli órákban indult vonatunk Győr felé. Győrött a rendelkezésre álló kis időt arra használtuk fel, hogy megnéztük Győr szép szigetét, a gróf Cziráky Béla, a Rába-Szabályozó-Társaság elnökének emlékére emelt magas obeliszket, mely a Rába torkolatánál hirdeti az alkotók nagyságát. Kedves mozzanat volt, mikor a leányok a hadirokkant süteményárusnak csaknem minden süteményét megvásárolták, nem szükségből, inkább honleányi érzésből. Rövid tartózkodás után tovább utaztunk Pannonhalma felé, hol a jelenben 7 középiskola (Budapest, Esztergom, Győr, Komárom, Kőszeg, Pápa, Sopron) szálai futnak össze és a múltból nemzeti nagyságunk sok kiváló emléke ragyog.

Már a vonatból megilletődve szemléltük a Kis Magyar Alföld rónájából kiemelkedő hármas kúpon emelt óriási épülettömböt, a 900 éves főmonostort, javítás alatt álló pompás kupolájával. Fölfelé igyekezve hol előre néztünk, hol hátra. Előttünk teljes szépségében bontakozott ki a hegyen épült szent hely, mellettünk pedig a Pánzsa kies völgye. Fönt szíves fogadtatás, jó elhelyezés, hangulatos tízórai után két csoportra osztva külön vezetővel megtekintettük a nevezetességeket. A monostor várkapúszerű főbejáratán való belépésünktől kezdve sok volt a látnivaló és mindegyik nagyszerű. Az épület magja, az árpádkori négyzetfolyosó a templommal mintha beszélt volna hozzánk és azt mondta volna: Ne félj magyar, Isten hivatott népe ! A kétszeri törökdúlás, többszöri elhamvadás után is meglévő, sőt nagyobb monostor jelképe múltadnak, de egyszersmind szebb jövődnek hite, jobb jövődnek záloga ! A székesegyház, az alsó templom, a Szent Isván kápolna, az egyházi ruhatár, a régiségtár, a képtár, a könyvtár, a káptalanterem, a keresztfolyosó és az ebédlő helyén szerzett ismereteket itt felsorolni lehetetlen. Az élmény pedig kinek-kinek egyéni titka, de volt bőven, mert ott tükröződött kivétel nélkül az arcokon. Csodáltuk a vallás szépségét és erejét, az Istentől kapott csodás művészi tehetségeket és ezek remek alkotásait, az emberi akarat és szorgalom győzelmét. A leányok számára mégis szeretnénk e sorokban egy közös élményt megörökíteni, talán nem a legnevezetesebbet, de számukra a legtanulságosabbat, azt, amelyet Thury Gyulának az engedelmesség csodája tárgyú képe kiváltott belőlük (az Isten nagy jutalmáról az engedelmes gyermek számára).

A monostor udvarán a koronát hozó Asztrik apát bronzszobrában gyönyörködtünk. A monostoron kívül is megnéztük a nevezetességeket: a Boldogasszony-kápolnát, a bencések temetkezőhelyét és a kálváriát. Utoljára említjük meg a javításra váró milleneumi emléket (tetején a szent koronának 3 2 méter átmérőjű vörösrézmásával), annak hangoztatásával, hogy ezerévnnk dicső emlékei egyig felújításra várnak és a felújítóknak nekünk kell lennünk! Árpád vezér a bánhidai csata után hogy gyönyörködhetett e hegyről az el