Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1937

— 27 A II. osztályban a múlt évben hallottak felidézése és kibővítése mellett a gyermekek érzelmi életének kimélyitésére törekedtünk. Alkalmas példákon és a dolgoknak szinte átéltetése útján vezette osztályfőnök a gyermekeket a jósággal, őszinteséggel, igazságérzéssel, továbbá az Isten iránti és emberba­ráti szeretet erényeivel ékeskedő lélek szépségeinek felismerésére. Ismertette a cselekedeteknek indító okuk és céljuk szerinti különbözőségét és erkölcsi ér­tékét. Rávezette a tanulókat annak belátására, hogy igazi örömnek és boldog­ságnak forrása sohasem lehet az önzés. A tanulók életéből vett példák alap­ján beláttatta a gyermekekkel, hogy vágyaiknak, törekvéseiknek rugója ne a hiúság, ne az érvényesülési szándék legyen, hanem sarkalja őket mindenkor a szépnek és a jónak szeretete, a kötelességérzés, továbbá a lelkiismeretes munka és a jó cselekedet okozta igaz öröm, mely a lélek első és legnagyobb jutalma. Beszélgetett a gyermekekkel a szeretet nagy értékéről. A lélek mé­lyéből fakadó igaz szeretet fűzze őket a jó Istenhez, szüleikhez, testvéreikhez, embertársaikhoz. Az ilyen szeretet a lélek kincse, erőssége. Ez betölti a lelket, ennek nyomán kinyílik a lélekben a szerénység virága és felcsendül a hála zenéje. Az ilyen szeretet megtalálja az utat a szívekhez, a legnagyobb küz­delmekben és megpróbáltatásokban is az imádságos munka nyomán Isten segítségével eljuttatja a lelket a megnyugváshoz. A III. osztályban az osztályfőnöki órákat főkép a növendékek akarati életének alakítására, fejlesztésére használtuk fel. Osztályfőnök ezen cél elérésére először is önismeretre tanította meg növendékeit. Ehhez szükséges az önvizs­gálat. Aki esténkint lefekvés előtt magába tekint és megvizsgálja a lelkében támadt hajlamokat, vágyakat, átgondolja vájjon nem tévedt-e le a helyes útról, az kormányosa lesz saját akaratának. A naponkinti önvizsgálat önismeretre vezet. Osztályfőnök igyekezett növendékeit rávezetni arra, hogy ismerjék meg rossz szokásaikat, hibáikat, ismerjék meg önmagukat, hogy még idejében vegyék észre a szívükben felburjánzott mérges gombákat, amikor még ki lehet onnét irtani azokat. A rossz szokások kiirtásához erős akaratra és önuralomra van szükség. Az életből vett példákon megmutatta, hogy az emberek társas együttéléséhez milyen szükséges az önuralom és az alkalmazkodás. Felidézte a növendékek emlékezetébe a természetrajzban tanultakat, hogy az állat- és növényvilágban minden elpusztúl, ami a környezetéhez nem alkalmazkodik. Az életben az alkalmazkodás a boldogulás alapfeltétele. Osztályfőnök ezen órákon beszélgetett növendékeivel egyes erényekiől, u. m. a gondosságról, figyelmességről, igénytelenségről, lemondásról, türelemről, munkaszeretetről, kötelességteljesítésről. Bevéste azok szívébe, hogy ezen erények gyakorlása nélkül nincs igazi boldogság. Néhány dolgozatot is íratott. Pl. Hogyan töl­töttem a karácsonyi szünidőt ? Milyen hatással volt rám a félévi értesítő ? Ezek által betekintést nyert nemcsak a növendékek leikébe, hanem családi életébe is és megállapíthatta, hol kell akadályokat elhárítani a nevelő ráha­tások elől.

Next

/
Thumbnails
Contents