Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1937

+

Szentmihólyi Baráth Mária.

Akivel az ember évek hosszú során együtt dolgozott, azzal bizonyos összetartozást, hogy úgy mondjam, lelki közösséget érez. Vele van örömben, bánatban, jóban, rosszban. Ilyen együvétartozás fűzött engem is ahhoz az elköltözött munkás lélekhez, kinek neve ez emlékező sorok élén áll.

Az a 29 év, melyet mint ez iskolának volt vezetője együtt töltöttem vele, közös munkában dolgozva a reánkbízott gyermeklélek fejlesztésén, régi, boldogabb időbe nyúl vissza, sok kedves emléket foglal magában, amelyek között elővillan az ő élénk egyénisége, mindig egyenletes, fürge kedélyvilága és munkaszeretete, melyet felébresztett a rája bízott gyermeklelkekben is. Azok, akik tőle tanulták a tű művészetét, nemcsak kedvvel foglalkoztak azzal, hanem megtanultak abban gyönyörködni is. A kézimunkaóra kedves órájuk volt nekik. A gyakorlatiasság mellett különös ügyesség és nem mindennapi ízlés vezette munkásságában úgy, hogy az iskolai év végén a gyermekek kiállított kézimunkái valóságos kézimunkakiállítás képét mutatták.

Kézimunkamesternői oklevelét Budapesten, az Erzsébet Nőiskolában nyerte, (annak idején polgári isk. tanárképzőben). Iskolánkhoz az 1895/96. tanévben nevezték ki, amikor ügyessége erős próbát állt ki, mert éppen ez évben rendezte Magyarország ezeréves fennállása emlékére jubileumi kiállítását. Ezen a kiállításon a mi iskolánk is szerepelt, mégpedig kézimunkákkal. Ö mint iskolánknál új tanerő, kezdő tanerő is volt, mert pályáját a mi iskolánknál kezdte, a növendékek is ismeretlenek lévén előtte, nem volt tájékozva képességeikről s így elég nehéz helyzetben volt. De ö rövid idő alatt, gyors tájékozódóképességénél fogva oly áttekintést szerzett növendékei munkaképességéről, hogy nemcsak sikerrel oldotta meg feladatát, hanem dicséretet is kapott. Nevét rövid idő alatt megismerték, különösen a fehérvarrás és himzés- oktatás terén, mert saját tervei szerint dolgoztatott. Volt növendékei emlékezve hasznos és szakavatott oktatásaira és tanácsaira, midőn már elhagyták az iskolát, pár év múlva visszatértek hozzánk, hogy az időközben megnyílt különálló kézimunkatanfolyamban, melynek munkavezetője lett, megtanulják a kézimunka terén, különösen a géphímzésnél kifejlődött újításokat. Sőt, voltak többen végzett növendékeink közül, kik életsorsuk fordulópontján beálltak újra növendékeknek, hogy a jó Mariska néni okos, gyakorlatias tanácsadásai mellett, mint a tanfolyamra beiratkozottak, maguk készíthessék kelengyéjüket.

2