Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1932
- iS — b) Égy^egy napos kirándulást két ízben tett iskolánk és pedig: Május hó 16-án Harasztosi Király Margit igazgató kíséretében és Filipi Józsa tanárnő vezetésével autóbuszon indult Veszprém város nevezetességeinek, továbbá az útbaeső farkasgyepüi üdülőtelepnek és a városlödi kőedónygyárnak megtekintésére. A látás vágyával szemükben, egy szép nap eltöltése reményének boldog mosolyával intettek búcsút növendékeink iskolánknak és Pápa városának. Örömtől sugárzó arccal nézegették az útbaeső községeket és a gyönyörű vidéket, nem kerülte el figyelmüket egyetlen látnivaló sem. Tapolcaion kedves ismerősként üdvözöltük városunk folyójának, a Tapolcának forrásvidékét, majd dombokon fel- és lehaladva, elértük Bakonyjákót, ahol már erdők mentén vitt utunk és láttuk az ölekbe rakott tüzelőfát, amelynek jó részét Pápára szállítják a község lakói. Bakonyjákó elhagyása után feltárult előttünk a Bakony egész szépségével és üdeségével. Csakhamar elértük a szép farkasgyepüi erdőszélen a Dr. Vass József-féle gyermek-üdülőtelepet, amelyet az Országos Gyermekvédő Liga tart fenn, főképen áldozatos lelkek adományaiból. Az iskolai év folyamán több száz szegénysorsú gyermek részesül itt állandó üdülés mellett rendszeres tanításban; a nyár hónapjaiban pedig felváltva gyenge egészségű 500 fiút és 500 leánykát helyeznek itt el egy-egy hónapra, hogy a Bakony éltető levegőjén megerősödve, folytathassák a városban tanulmányaikat. Az üdülő-telep kedves igazgatójának készséges kalauzolása mellett megtekintettük a telep pavilonjainak berendezését, gyönyörködtünk a barátságos, bájos kis erdei iskolacsoportokban és láttuk a kis gyermekekről való szeretetteljes gondoskodást. Mindezek után önkénytelenül tört fel kis növendékeink leikéből a forró óhajtás, bár volna drága hazánk szépséges vidékein minél több ilyen emberbaráti, mélységesen szociális jelentőségű intézmény. Tovább haladva elértük a Séd folyócska kányonszerű völgyének sziklás szélein és dombjain elterülő, igen érdekes fekvésű Veszprém városát. Az ősi város láttára lelkűnkben felelevenedtek a történelem eseményei és várakozással eltelve, meghatott lélekkel indultunk a nevezetességek felé. Endrődi Sándor kurucköltőnk szülőháza, a kegyes- rendi reálgimnáziumnál Bacsányi János bronzreliefje, a Ferenc-rend templománál pedig Ányos Pál sírboltját hirdető márványtábla előtt meghatódva gondoltunk költészetünk nagyjaira. Majd megcsodáltuk a székesegyház magyar-barokkstílü épületét, a Gizella-kápolna freskóit és a püspöki palota erkélyéről, valamint a vár legkiugróbb északi fokáról, a »bástyakilátóról« a gyönyörű vidéket. Bejárva a várost, utol-