Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1926

7

főgimnázium régiségtárát (történelem előtti korok, az egyiptomi és római művészeti emlékek), a pápai nagytemplomot; a pápai várfalat és a várat; a bencések templomát és a Korvin-házat. A IV. o. megtekintette a Cinca árkát és a régi vár maradványait; az ókollégiumot és a ref. templomot; a belváros nyugati részét stratégiai szempontból; az ihászi csatateret és szabadságszobrot.

Állattani és növénytani kirándulást az 1. és II. o. növendékei többizben tettek ; vegytannal kapcsolatosan a III. o. a városi villanytelepet, a vizdesztilláló készülékeket nézte meg, továbbá megtekintették a jéggyárat, a Kreizer-féle agyagedény- és kályhakészítő műhelyet, az ecetgyárat, a Kluge festögyárat és szappangyárat. A IV. o. a természettannal kapcsolatban kirándult a Bocsor-malomba, hogy megnézzék a különböző erőműveket, melyeket a viz energiája hoz mozgásba, majd a városi villanytelepen tanulmányozták a gőzgépet, dinamókat, akkumulátorokat, a kapcsolótáblát, az elektromos feszültség, erősség és ellenállás mérésére szolgáló eszközöket. Megfigyelték továbbá, hogyan lehet az elektromos energiát motorok segítségével mechanikai energiává alakítani és így munka végzésére is használni.

Egésznapos kirándulásainkról az alábbiakban számolunk be:

Kirándulásunk Csesznekre. Intézetünk első- és harmadosztályos növendékei máj. 22.-én a Bakonyba, a cseszneki várhoz tettek kirándulást Horváthné Slezák Mária és Filipi Józsa osztályfőnökök vezetésével, az igazgató, Alszeghy Erzsébet és Csőke Erzsébet tanárnők kíséretében. Csapatunk már kora hajnalban gyülekezett, s a szokatlan korai felkelés nem is látszott meg a kicsinyeken, pedig később bevallották, sok volt közöttük olyan, aki alig aludt valamit, mert félt a iekéséstől.

Vonatunk 3 ó. 25 perckor már indult, s Veszprémvarsányban átszállva, csakhamar elértük a gyönyörű Czuha-völgyet. A gyermekek ujjongtak, amidőn vonatunk az alagutakon haladt keresztül, s a meredek lejtők, a beláthatatlan erdők maradandó nyomot hagytak tanítványaink lelkében. A cseszneki állomásnál szálltunk le, s az erdei hangulat, a ragyogó zöld pázsit dalra csalogatta az ajkakat, s vigan tettük meg a két órás gyalogutat, amidőn végre az első házat megpillantottuk, s elértük Csesznek kisközséget. Mivel időnk nem engedte, hogy felmenjünk, így csak alulról tekintettünk fel a romokban heverő várra, amelyet a XIX. században felső parancsra romboltak le. A Gondviselés azonban meghagyta számunkra az égbe nyúló hatalmas, kopár kőfalakat, százados történetükkel együtt.