Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1926
8 Közben a régi harang szava imára hivott, s mi hitbeli kötelességünknek is eleget tettünk. Ezután elfogyasztottuk a velünk hozott ennivalókat, s gyönyörködtünk a természet festői szépségében. Majd megindultunk visszafelé, a sok dalolás közben letértünk a kocsiútról, s mikor nem találtuk a kis pallót, amelyen odamenet a patakon átkeltünk, az ügyesebbek száraz lábbal, a kevésbbé ügyesek belegázolva a vízbe, ugrottak át a patakon, hogy az állomást idejében elérjük. Mikor szerencsésen felkapaszkodtunk a vonatra, megkezdődtek a rögtönzések és hazáig hangzott a nóta : Kirándultunk Csesznekre, kis angyalom, Bele estünk a vízbe, kis angyalom, Bele estünk a vízbe, De kijöttünk belőle, Kis angyalom ! Horváthné Slezák Mária. Kirándulásunk Kajárra. A II. o. máj. 31.-én Alszeghy Erzsébet osztályfőnök vezetésével és Ligárt Olga tanárnő kíséretében Kajárra tett kirándulást. Hajnalban indultunk, s Qyömöréig vonaton, onnan a faluig kocsikon tettük meg az utat. Az erdő növényvilágát akartuk Alszeghy Erzsébet szaktanár magyarázata alapján tanulmányozni. Szabó Miklós kajári intéző úr mindenre kiterjedő gondoskodása tette lehetővé a felejthetetlen reggeli kocsizást, zöld vetéstáblák pipacsos szegélyeit kerülő úton. Boldogan nyílt fel a leányok szeme a tájat hamvasan szegő Bakonyra, majd meg lenevetett az utat kisérő ér hűséges tükrére, melyben a parti füzek és akácok bámulták kitartóan zöld, fehér fürteiket. Hat óra után értünk Kajárra, ahol az intéző úr kedves családja körében megreggelizve, velük együtt indultunk útnak, és mentünk hegynek fel — hegyről le. A csupa homok vízmosás útban megállt a meleg, csalogatott tehát az erdő hüs sötétje, varázsos távola. 10 óra lehetett, mikor az egyik akácos völgyben megláttuk a tanyát: asztal, pad és tűzhely. A tűz lobogott. Otthon voltunk. Mikor meg a lajtot is felhúzta négy jámbor állat tele vízzel: Kánaán lett a völgy. Látni kellett volna azt a hajlást, mint virított sötét zöldjén az új lakók fehér ruhája, ahogy a kis lábak ide-oda cikáztak az oldalakon. Kipirult arcok kapaszkodtak egy-egy páfrány felé, s meleg kezek markában fonnyadt el sok harangvirág, mire szedője kincsét lehozhatta. Dél lett, mire megint mind együtt voltunk.
