Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1925

folytán megvált az iskolától s helyébe a V. K. Minisztérium igazgatónak az intézet egykori növendékét, majd tanárnőjét: Nagy Gabriellát helyezte, aki mint igazgató 1925-ig, tehát 33 esztendeig dolgozott kitartóan és fáradhatatlanul az iskola felvirágoztatásán.

Közben a növendékek létszáma állandóan növekedett, különösen az 1894—95. tanévtől kezdve, mert ekkor a ref. egyház- kerület internátust létesített, amelynek növendékei — a ref. polgári leányiskola megnyitásáig — tanulni iskolánkba jártak. A magas létszám miatt azonban szűknek bizonyult a régi otthon s ezért 1892-ben Vargyas Endre kir. tanfelügyelő felvetette az uj épület kérdését. A város képviselőtestülete ekkor az iskola államosításáért folyamodott, hogy az új épület emeléséhez segítséget nyerjen. A kormány a megkeresésre hajlandó volt az iskolát átvenni, de helyet kért az épületnek. A város megajánlotta a telek adását, sőt áldozatkészen lefizetett készpénzben 12.000 frt.-ot is, ezzel váltva meg magát más apróbb kiadásoktól. Majd az 1898. évben megvette a telket is 5000 frt.-ért a Jókai-utcában s igy 1898 szept. 1-én az állam teljesen átvette az iskolát. Az új épület építkezését az 1898. esztendő őszén kezdték meg s ebbe az iskola a következő tanévben át is költözött. Ugyancsak ebben a tanévben bővült ki az intézet a hozzákapcsolt női kézimunka-tanfolyammal. Majd fényes keretek között ünnepelte az iskola 1900 okt. 17.-én és 18.-án fennállásának negyedszázados jubileumát, összekötve azt az új épület ünnepies felavatásával.

Mivel azonban az építkezésnél annak idején a tervezetből levont 20.000 K miatt tetemes szűkítés történt, iskolaépületünk csak a legszükségesebb, a legnélkülözhetetlenebb helyiségekkel rendelkezik. Erre vonatkozólag tanácskozott 1914-ben az iskola akkori igazgatója a kir. tanfelügyelővel, aki helyeselte a II. emeletre vonatkozó tervet és megbízta az igazgatót, hogy felterjesztés céljából dolgoztassa azt ki. Mielőtt azonban a terv megvalósulhatott volna, oly körülmény jött közbe, amelynek folytán ki kellett költöznie az iskolának saját épületéből, hogy azt sebesült és beteg katonáknak engedje át. A ref. nőnevelő-intézetben talált ekkor iskolánk vendégszerető otthonra, amely intézet igazgatósága és tanártestülete megértő jósággal és szives készséggel engedett át iskolánk céljaira négy tantermet, továbbá a tornaterem és szertárak használatát; női kézimunka-tanfolyamunk pedig az irgalmas nővérek jóságából az ő zárdájukban nyert elhelyezést.

így élte át iskolánk a hazánk történetében oly válságos éveket