Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1925

5

intézmények történetében nem nagy idő, s különösen itt Pápán nem látszik soknak, ahol a közel 400 esztendős ref. főiskola mellett, — a főigazgató úr szavait idézve, — mi még csakugyan fiatalok vagyunk. Mivel azonban egy félszázad alatt a tanügyi intézmények a generációk sorát, intézetünk is több mint 8500 leányt bocsátott világgá, ezzel nagyon sok család erkölcsi alapjának megteremtéséhez nyújtott segédkezet s így, ezzel iskolánk félszázada fontosságra emelkedik.

De a polgári iskolák történetében is nagyjelentőségű a mai ünnepségünk, mert a budapesti áll. tanárképző és tanárnőképző intézetek gyakorló polgári iskoláit kivéve, csupán csak egy polgári iskolája van hazánknak, amely félszázados múltra tekinthet vissza. Városunk tehát egyike a legelső helyeknek, ahol polgári leányiskola létesült s ez a tény a városi képviselőtestület fenkölt gondolkodását igazolja, mert ők belátták, hogy a városnak szüksége van egy olyan intézetre, ahol a leányok általános műveltségre és hivatásukhoz szükséges ismeretekre tegyenek szert s ezért már 1869-ben tanácskoztak egy, a helyi viszonyoknak megfelelő polgári leányiskola létesítésén. Mivel azonban a felszereléshez szükséges anyagi áldozat a város erejét meghaladta volna, az új iskola meg nem valósulhatott mindaddig, ainig a kormány segítését megnyerni nem sikerült. A létrejött megegyezés értelmében az állam vállalta az iskola tanárainak díjazását és az oktatáshoz szükséges felszerelést, a város pedig az iskola helyiségeiről, fűtéséről, világításáról és egyéb anyagi kiadások fedezéséről volt köteles gondoskodni. El is helyezte a város az iskolát az épen akkor megüresedett Szentilonai-féle épület első emeletén, amelyet évi 600 frt.-ért bérelt ki e célra. Itt nyert tehát elhelyezést az első két osztály, amelyeket a minisztériumból kiutalt 1000 frt.-ból rendeztek be bútorokkal és tanszerekkel. Így jött létre tehát iskolánk Pápa város buzgalma és a kormány áldozat- készsége folytán és azt mint „Pápai nyilvános polgári leányiskolát“ 1875 okt. 18-án nagyszámú közönség jelenlétében nyitotta meg az iskolaszék első elnöke, Bocsor István, a ref. főiskola tudós és lelkes történettanára. A két első osztálynak összesen 78 növendéke volt, amely létszám a következő három esztendőben apadt, de aztán annál nagyobb mértékben növekedett. Az intézet megnyitásakor az iskola vezetésével Modrach Anna tanítónő bízatott meg, aki három évig volt megbízott igazgatója az iskolának; 1879-ben Bánfi János, 1881-ben pedig Sághy Béla került az iskola élére. 1892-ben, 12 évi vezetés után Sághy Béla igazgató nyugdíjaztatása