Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1905
fi illetlen mondatokból, melyeket a növendéknek anyanyelvé- böl kellett francia nyelvre lefordítania. De nemcsak a módszere a lehető leggyengébb e könyvnek, hanem erős alaki- és nyelvhibák is vannak benne. Gyakran találunk a szövegben a francia nyelv szellemének meg nem felelő kifejezéseket s a nyelvtanban tanítja pl. a főnevek decliná- tióját, ami pedig a francia nyelvben nem is létezik. Hogy ezen könyvet fogyatkozásainak dacára ötven évnél tovább használták az iskolákban, onnan magyarázható meg, hogy az ezen módszer szerint való tanítás a tanítóra nézve kényelmes volt s nem kívánta meg tőle a nyelvnek gyakorlati bírását. A Meidingerénél valamivel jobb, de még mindig nagyon tökéletlen a Stoy dr. módszere. Sokkal jobb már a Ploetz könyve, melyben pl. az igeragozási táblázatok már egészen jól vannak összeállítva. Hibája, hogy még mindig túlságosan grammatizál s a beszédgyakorlatokra nagyon csekély gondot fordít. Egészen új módszert találunk a Toussain—Langencheid- féle könyvben, mely azonban csupán magántanulásnál alkalmazható. Iskolai használatra átdolgozta Jacotot, de kevés sikerrel. A 19. század első felében egymás után jelentek meg — különösen Németországban -— a legkülönfélébb francia nyelvkönyvek, melyeknek módszerében már fokozatos haladást veszünk észre. Végre a 19. század vége felé sikerült megteremteni egy oly módszert, melylyel a növendék a szemléltetés útján megtanul beszélni, olvasni és helyesen írni. Ezen módszer, melyet legelőször Bazedow alkalmazott az ö hires iskolájában, s melyet az 1890. évben Magyarország és Ausztria is elfogadott, az úgynevezett direkt módszer. Az első direkt módszerü franczia nyelvkönyv a Birnbaum könyve. Ez, bár még nem tökéletes, igen nagy
