Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1900
18 Papp Sándor kir. tanfelügyelő ünnepi beszéde. Isten segíts, egyesség Istene, Ki összetartod a világokat! Engedd, hogy bármi sorsnak ellene Vezessen egy nemes, nagy gondolat : Hogy nemzetünknek mindenik nyomára Ragyogjon emberméltóság sugára ! Méltóságos Főispán, Mélyen tisztelt kormány-helyettes Ur! Igen tisztelt ünnepi közönség! Korunk jellemvonása: az ünneplések és pedig rendszerint olyan jelenbeli tények megünnepelése, melyeknek vonatkozása a múltban van; jelen időnk ugyanis egy hosszú, lankadó élőkor üde ébredése lévén, olyannyira gazdag a közélet, társadalom, művelődés, ipar és művészet sikerében, hogy az ok és okozat, előzmény és következmény kénytelenségeinél fogva visszapillantunk a történeti és közel múltba, mely eme sikereket elősegité, azoknak szükséges alapja, termőföldje. így ünnepeljük százados, félszázados, sőt ennél is kevesebb: negyedszázados és deczennialis fordulóit az eseményeknek, de ünnepelünk ötszázados, kilenczszázados, ezeréves, millenáris ünnepeket a régi s őskor inkább már elmosódó ködös képein csüngő tekintettel, félig képzelt, félig valóságos eseményekről, mert immár: »Régi dicsőségünk nem késik az éji homályban, hanem mint a tiszta verőfényes, azúrkék nappal, üde, szép reggeli hajnalra enged következtetni.« Nincs okunk tehát pirulni, idegeskedni gyakori, ismétlődő jelenkori ünnepléseink miatt, melyek többnyire a múltak kegyeletét őrzik és vezetik elő hálás indulattal a jelen nemzedéke elé, hogy sikereiben el ne bizakodjék. Istenházainkat is az elődeink nyugvó helyére építjük fel, melyeket sok áldó imádság szentelt meg méltó telkéül Isten templomának. *
