Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1900
Í9 Jelen ünnepelésünk azonban korszokta ünnepléseinktől eltérő ünnepség. A pápai állami polgári leányiskola 25 évi fennállásának évfordulóján épülve, lelkesülve, erősödve az iskola egy igen fontos kültényezőjének, sajátos mintaszerű berendezésű épületének létesiilése által a beláthatlan jövőbe iparkodik tekinteni lelkünk szeme. A múltat a jövőtől elválasztó jelennek mesgyéjén, ebben a kellemetes pihenőben megállapodva, végig tekintünk a tett és a teendő utón. A jelenben erőt keresve s a múltak tapasztalatain okulva készülünk a jövő munkájához. És mi ez a munkánk? Oh nagy, nehéz, de lelkesítő, az emberméltóság sugarában ragyogó: Első fokon a leánynevelés, másodfokon a nőnevelés, a nemzeti nőnevelés; legfelsőbb fokon a nő hivatása haza és emberiség szolgálatában. Ezt a munkát tekintve mai napou : a múlt az emlékezeté, a jelen a háláé, a jövő a reménységé 1 Mielőtt azonban ez érzeteket taglalgatnám, mély tisztelettel üdvözlöm méltóságos dr. Fenyvessy Ferencz főispán urat, mint a magyar összkormányzat képviselőjét, különösen pedig a m. közoktatásügyi miniszter helyettesét ünnepségünkön, kérve , Öméltóságát: méltóztassék hálánknak, örömünknek, reménységünknek, melyeket a mai napon táplálunk kebleinkben, kegyes tolmácsolója és szószólója lenni magas megbízóinál! * A múlt az emlékezésé! »Emlékezet lebegteti szárnyát a múlt felett!« A leányifjuság nevelésének, tanításának önálóbb vezetése még nem olyan régi korú, mindössze talán 55 — 60 éves; megelőzte leginkább a női szerzetek által a jobbmódu családok leánysarjadékainak az elemi oktatáson felül nyújtott részleges pótlása a felsőbb leány- tanitásnak és leánynevelésnek.
