Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1898

11

Es ott maradt ágya mellett, mig az orvos elaltatta, s midőn a műtétnek vége volt ismét visszatért, hogy a szerencsétlennek ébredésénél ismét ott lehessen és vigasztalhassa. Ettől az időtől a munkaképtelenné vált fiú helyett királyi segítője lett a szegény czigány vak anyjának, sőt még Ferenczy Ida felolvasónőjével levelet is íratott a szegény vak anyának, most is őrzik ezt a levelet ereklye gyanánt Tápió Szelén. És akkor még nem volt Magyarország koronázott, királynője, de a magyarok iránti szeretet koronája már ott ragyogott tiszta homlokán.

Teljes életében a lelkiismeretes kötelességérzet mintája volt, már gyermekkorában nem volt pontosabb kis tanuló az egész bajor földön. Pontossága még királyné korában sem hagyta el. Fáik Mijcsa mai napig is élő magyar tanítója, kitől mint királyné tanult magyarul, jegyezte fel róla a következőket. Nálánál szorgalmasabb tanítványt képzelni sem lehetett. Fordításait kékszinüen vonalzott füzetekbe irta, oly korrektül és a mellett oly csinosan és tisztán, hogy bármely iskolában első eminenssé tették volna érte. Rendszeretetében csak egyszer történt kivétel. Egyik napon, midőn az óra kezdetén, mikor O felségen fordítási füzeteit szokta eléje tenni, a királyné egy nem éppen tisztasága által kitűnő, itatós papírlapot adott át, melynek mindkét oldala irónnal volt tele Írva. Midőn látta, hogy tanítója bámulva nézi, hogy mi az, O felsége ekép adott magyarázatot. Tegnap egész nap mindenféle fogadtatásokkal voltam elfoglalva, estve udvari hangverseny volt és utána oly fáradtnak éreztem magamat, hogy azonnal lefeküdtem, de ekkor eszembe jutott, hogy még nem készitettem el feladatomat. Elővettem tehát az éji asztalomon fekvő kalendáriumot és a fiókból egy plajbászt, kitéptem egy üres papírlapot a kalendáriumból és az