Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1898
10 Gyengéd, szeretetteljes nevelésben részesült s már korán jelentkezett nála az a szivjóság, mely alapvonása volt természetének, s a gondos nevelés által mind jobban megerősödtek az abból fakadó nemes hajtások, a méltányosság, a gyengédség és az igazság érzése. Mind meg oly erények, melyek áldássá válnak a királyi trónon. Oh és valóban mennyi áldást is hozott e nemes tulajdonaival szegény nemzetünkre. Szelíd, de vidám gyermek volt a «jóságos kis Tündér», a mint a posszenhofi lakosság nevezte, szeretett a nép közé vegyülni és oly boldogan elnézegette a nép mulatságait. Szerette az embereket, s a hol lehetett, segített rajtuk. Jó szivét mi sem mutatja jobban, mint gyermekkorának egyik kirándulása. Nevelőjétől a 9 éves kis Erzsiké véletlenül elmaradt. Keresésére indulva nevelőnője, végre az erdő mélyében talált rá, a mint verejtékes homlokkal, kipirult arczczal segített egy öregasszonynak száraz galyakat gyűjteni. S ez a vonás jellemezte őt legjobban későbbi életében is, midőn két nemzet anyjává lett. Megértette királynői helyzetét a szó legnemesebb értelmében. Nem tudta nézni a szenvedést, segített mindenütt, hol tehette, környezetével sohasem éreztette, hogy királyné úgy bánt velük, mint egy jó anya gyermekeivel. Innen volt az az imádásszerü szeretet, melylyel legközelebbi környezete körülvette. Már puszta megjelenésében, szelid lényével, bizalmat, szeretetet keltett. Midőn a porosz-osztrák háború után Magyarországban tartózkodva, megjelent a Ludoviczeum sebesültjei között és meglátogatott egy szegény magyar közlegényt, oly megnyugtató bizalmat keltett a szerencsétlen fiúban, hogy az életét megmentő karlevágásba csak úgy egyezett bele, ha a jóságos császárné is ott marad.
