Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1895

17 —

Az Árpádok uralkodása alatt Magyarország területe is gyarapodott: Sz. László Horvátország nagy részével, Kálmán király Dalmácziával növelte s a keresztes hadak átvonulása következtében fellendült kereskedelem vi- rágoztatására, tengerpartot szerzett az országnak.

Áldott volt az Árpádok uralkodása, ha a béke napja ragyogott: éledt, virult minden — de fájdalom, több felhős nap volt mint derült, több háború mint béke . . .

Alig vonult el a fenyegető görög hatalom, alig szűnt meg a bosszú testvérliáboru, uj ellenség, saját fiainak az elhatalmasodott olygarchák uralma nehezedett a nemzetre. Különösen II. Endre gyenge kormányzása alatt a hatalom és pénz a főurak kezében gyűlt össze, a király tekintélye sülyedt, az ország szegényedett, s mig a főurak fejedelmi bőségben éltek, a nép között oly nagy volt a nyomor, hogy akárhányan csak gyermekeik rabszolgaságba adásával tudták leróni a terhes adókat! Kell-e ennél iszonyúbb, fájdalmasabb kép a magyar nép akkori helyzetéről? . . .

Sötét, borús volt Magyarbon felett az ég, sehol semmi remény a derűre; nehéz, fekete felhők közeledtek távol kelet felől . . . Nem használt az aranybulla 31. pontja, nem az utódnak IV. Bélának vas szigorúsága, lelkes tevékenysége . . . semmi sem volt képes megmenteni az országot e fenyegető vésztől, elő volt az már készítve a. pusztulásra.

Mint éhes sáskasereg kavargóit Ázsia felől a pusztító mongol nép. Rettenetes szélvész módjára sepert el mindent mit útjában ért; félelmesen közeledve Magyar- ország felé .... Már látszanak az égő falvak. A király véres kardot hordát körül az országban, rémült futások jelentik a vész rohamos közeledését: 49,000 ács egyen2