Állami Polgári Leányiskola, Pápa, 1895

11

melyen édes anyátok szól hozzátok, az érzést, mely a haza. szerete él -eszti bennetek, a dalt, mely magyar szivetek örömének és fájdalmának kifejezője, a viseletét, mely megkülönböztet más nemzetektől, a könyvet, mely anyanyelveteken műveli telketek, az otthont, ezt az édes Magyar hazát, melynek minden göröngye drága a ráhullott magyar vértől, a hol hazát szerző őseink porai nyu- gosznak, ezt a földet, mely kívül nincs számunkra hely, mert én is elmondhatom a költővel együtt:

Mehetsz, mehetsz, vándorolhatsz bárhova,

Egész világ idegen lesz, mostoha.

Halni visszahoz a honvágy, a bánat,

Szeresd ! szeresd ! soh’se hagyd el hazádat!

Imádkozzatok, hogy e hazától távoztasson a magyarok Istene vészt, vihart, bánatot és áldja meg oly férfi és női szivekkel, kik.iek segítségével épp oly erőben érje el ez újabb ezredév végét, mint a mily ifjúi erőben lép annak kezdő útjára.

És most zengjen a dal! hadd szálljon fel Isten trónusáig, hogy meghallgassa a hazáért könyörgő magyar szivek imáját.

896—1896-ig.

. . . Száll a madár ágról ágra, Száll az ének szájról szájra.

Régen sok sok száz évvel előbb aranyszarvas vezérelte uj hazába hős Nimród két vitéz fiát, Hunort és Magyart. Napkeltétől napnyugtáig űzték, mig az Azovi tenger partján eltűnt szemeik elől.

Csodaszarvas jelelte ki a magyar nép mondabeli ősének lakhelyét — égi jel vezette tanyára a két daliát,