Iparos- és Kereskedőtanonc-iskola, Pápa, 1908

8

séhez és tökéletesbítéséhez. — Eltérők lehetnek a nézetek a tekintetben, hogy a tanonciskolában a középiskolai tanár, vagy a néptanító alkalmasabb-e, mint oktató? — de azt határozottan állíthatom, hogy abban az időben, midőn még a tanoncok fegyelmezetlensége és a mesterek ellenszenve képezte az oktatás leglényegesebb kerékkötőjét, akkor — mondom — az a tekintély, amelyet ezen középiskolai tanárok magukkal hoztak iskolánkba, úgy az oktatás rendszerességére, valamint a tanulók magaviseletére a legüdvösebb befolyással volt.

A következő években egész 1892/93-ig lényeges változás nem fordult elő, csupán néhány tanerő távozott el városunkból és helyükbe mások léptek, amely változás az alább csatolt Il-ik táblázati kimutatásból világosan kitűnik. *

Az 1892/93-ik tanévben a növendékek folytonos szaporodása folytán az 1-ső osztályból párhuzamos osztályt kellett alakítani és még így is 50 tanulón felül került egy-egy I-ső osztályba.

Nagyobb átalakuláson ment át oktatásunk a következő 1893/94. isk. évben, a nmélt. vallás- és közoktatás- ügyi miniszter által kibocsátott „Az ipariskolák szervezete“ cimü rendelete következtében. — Ezen átalakítás nagy nehézségekkel járt, főleg a rajzcsoportok független szervezése és a tanoncok lehetőleg szakonként való összeállítása folytán. Négy tantermünk volt összesen, ezek között csak egy rajzterem és így maga az órarend beosztása is majdnem leküzdhetlen akadályokba ütközött és csak úgy volt lehetséges, hogy az egész vasárnapot feláldoztuk és a mesterek egy része kész volt arra az áldozatra, hogy tanoncaikat három hétköznapon nélkülözték a műhelyben. Hogy a rendszabályokban előirt tantervnek lehetőleg teljesen megfelelhessünk, még egy előkészítő osztályt szerveztünk és szigorúbban osztályozva őrköd-