Iparos- és Kereskedőtanonc-iskola, Pápa, 1908
9 tünk, hogy a felsőbb osztályokba csak oly növendékek kerüljenek, akik az ott előadott tananyag megemésztéséhez a kellő képzettséget megszerezték. így magyarázható, hogy ezen években a III-ik osztály létszáma 15 és 30 között váltakozott. 1895 junius havában búcsúzott el tőlünk szeretve tisztelt igazgatónk, Sebestyén Dávid; helyére az iparbizottság Herz Dávid városi rajztanárt választotta, aki e tisztséget mai napon is viseli. Sebestyén Dávid, a kiváló tanár és pedagógus, 10 esztendeig volt iskolánk vezetője és fáradhatlan buzgóság- gal karolta fel az iparoktatás ügyét. Lelki szemei előtt nemcsak az oktató és nevelő kötelességei lebegtek, de szívvel és lélekkel végzett munkájából kiérezhető volt az a törekvése, hogy beléoltsa minden növendékébe az ő puritán magyar erkölcsiségét és hazafiságát. Szeretett elődöm nyomdokaiba lépve, az én törekvésem is oda irányult, hogy az oktatást minél intenzívebbé tegyem, főleg pedig, hogy iskolánkat a legszükségesebb tudnivalók nélkül egy növendék se hagyja el. Ezen alapelvtől vezérelve, már az első iskolalátogatásom alkalmával meggyőződtem, hogy az előkészítő-kezdő osztályban lehetetlen lesz eredményt elérni. Össze volt itt keverve analfabéta, silabizáló, gyengén és folyékonyan olvasó; tapasztaltam, hogy ha analfabétát vagy silabizálót szólított a tanító, a többiek, a jobbak, gúnyos hahotába törtek ki, úgy hogy az illetőt alig lehetett feleletre rábírni és a kellő fegyelmet fenntartani. Tudva azt is, hogy november elejére ezekhez még 15—20 kőmives, ács és cserepes fog csatlakozni, azonnal bőven indokolt felterjesztést intéztem a felügyelő bizottsághoz, illetőleg a városi tanácshoz, amelyben első sorban az analfabéták részére két külön olvasmányi órát, a külmunkások részére pedig kiegészítő téli tanfolyam felállítását heti 8 órával kérelmeztem. Hála
