Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941

— 14 tud hozzáférkőzni. 1855-ig hónapokon át több naplopó ólálkodott az Oratórium körül, akik a be- és kimenőkre s az udvarra is nagy köve­ket dobáltak. Egy alkalommal találkozott velük Don Bosco, megkérdezte, miért nem dolgoznak. Azt válaszolták, senki sem akarja őket felfogadni. Meghívta őket magához, mesterségre tanította és derék emberekké ne­velte. — Rendtársainak is ezt ajánlja: »Szerettesd meg magad, akkor tieidet könnyűszerrel engedelmességre hajtod. Szerettesd meg magad, hogy annál könnyebben megszerettethesd az Istent«. Bosco Szent János szeretetében önfeláldozó. Mindig tudta a mód­ját, hogy akár a legfárasztóbb munka közepette is jó szót, tanácsot, fel­emelő vigaszt adjon azoknak, akik tőle várnak segítséget, erőt, irányítást. Gyermekeiért koldússá lett s a koldult pénzen /házakat, műhelyeket, szakiskolákat épített nekik. Ű maga a cipészük, szabójuk és szakácsuk lett. Az inasoknak mestert keresett, munkanélkülieknek munkát s a tehet­ségeseket ő maga tanította az esti órákban. A suhancokból hasznavehető embert nevelt. — 'A vonzó példát követni, lelki szükséglet. Ezért tudta Szent János jámborrá, munkás, becsületes emberré alakítani fiait. Bölcs előrelátással, a gyermek értéke iránti tisztelettel szerette Don Bosco fiait. Ballesio kanonok írja: »Amikor egy ifjú első ízben jelent meg előtte, míg megszokott jóságával tiszteletet és bizalmat gerjesztett benne, addig mélyreható tekintetével /kiolvasta jellemét, észtehetségét és szívét«, így azután maguk közt az ifjak között megtalálta a szükséges felügyelő­ket a hálószobák részére, a felvigyázókat a tanulóterem egyes asztalai­hoz, a'tanítókat és korreptitorokat az iskolákba. Csodával határos az a finom ügyesség, amellyel napfényre hozta a lelkek mélyén, sokszor a nyers elemekben lappangó tehetségeket. Kiváló tanárait ő szemelte ki és tanította. Könyvkötősegédből képezte ki első nagy tehetségű karmeste­ré^. Gyakorlati érzékű tanulóját, aki a latinnal nem boldogult, kivette a gimnáziumból és építésszé nevelte, stb. így mindenki a képességeinek és hajlamainak megfelelő munkakörbe került. — Gondos szeretettel való­sítja megÉ az egyéni nevelést. Csoportokra osztja a gyermekeket lelküle­tűk szerint. Minden csoportnak más a kezelési módja. Don Barberis sze­rint, ha a Társaságnak kiváló emberei vannak, ez Don Bosco érdeme. A szent nevelő először életet, önbizalmat öntött annak a'leikébe, akinek képességét éleslátással felfedezte,.azután vezette, gyámolította az ébredező tehetségeket, mindaddig, amíg azok a saját erejükből is meg tudták állni helyüket. Az önálló kezdeményezéshez szükséges szabadságot minden té­ren biztosította. A lelki életben is. Még a szentségekhez járulás idejét sem szabja meg, pedig a szereteten kívül a szentgyónás és gyakori szentáldo­zás az ő hatásos nevelő eszköze. De nincs ok aggodalomra, mert csak úgy tódulnak fiai az ő gyóntatószékéhez, önképzőkör, játék, zene és ének bő alkalmat ad az egyéni képességek kipróbálására. Fáradhatatlan lele-

Next

/
Thumbnails
Contents