Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941
— 15 — mennyel késztet és indít tevékenykedésre. Az önbizalom felkeltése céljából gyakran nagy feladat elé állítja fiait, mint mondja: »A vízbe dobom őket, hogy ott megtanuljanak úszni«. Ezekből ,is nyilvánvaló, milyen bölcsen és szépen oldotta meg Don Bosco a modern nevelés problémáit. A gyermekek iránti nagy szeretete késztette arra, hogy alkalmazkodjék azok természetéhez. Jól ismerte a gyermeki lelket, azért teremtett családias légkört az Oratóriumban. Ezért hangzik el ajkáról oly gyakran 'a jelszó: »Légy vidám;!« Ezért honosítja meg a sportot is intézetében és ezért rendez olyan gyakran a mai cserkésztáborozáshoz hasonló hetes kirándulásokat. Összegyűjti a rongyos suhancokat is és hangos énekszóval viszi őket a szabadba. Lármás, vidám kis bandája körében tudatosan tartja ébren a játékos jókedv szellemét, hogy távol tartsa a sötét gondolatokat, az igazi vallásosság ellenségét. Végül a szeretet fegyelmező eszköze is. »Nem ütlegekkel, hanem szelídséggel és szeretettel teheted azokat barátaiddá.« Hogy ezt megvalósíthassa, állandóan szemmeltartja a fiúkat, velük eszik, dolgozik, játszik. Ha észrevesz a szíinórában félrehúzódókat, titkolódzókat, ügyesen elszólítja és megbízatásokkal lefoglalja, hogy a rosszra ne legyen alkalmuk. Törekszik megismerni minden gyermekét, utánajár, kik a jóbarátok, kikérdezi a fiúk minden ügyét-baját. Tanárainak is szívére köti, ne büntessenek, legfeljebb rosszaló tekintettel. De ha erkölcsöt sértő magaviseletét tapasztal, akkor könyörtelen. Az ilyen gyermeknek távoznia kell az intézetből. Szelíd szavakkal bocsátja el: »Kekves gyermekem, reggel az első vonatt alelutazol; nem őrizhetlek tovább, mert elrontod többi bárányká- mat is. Hűséges barátságomra azonban mindenkor számíthatsz s ha életedben súlyos óráid lesznek, gondolj ránk, akik jószívvel vagyunk hozzád«. Bosco Szent János szeretettel ragaszkodott fiaihoz. Ha távol volt Turintól, alig várta, hogy viszontláthassa őket, még álmában is velük foglalkozott. Betegségében kénytelen volt vidéken tartózkodni, de vasár- naponkint belátogatott hozzájuk. Ha útról jött, mint a hazatérő jó atya, nem érkezett üres kézzel, cukrot „szór az emeletről, vagy más meglepetést tartogat számukra. Sokat mond el nekik ilyenkor végzett dolgairól is, jó és balsorsáról, hogy oktatgassa őket, vagy hogy tkielégítse szeretettel teljes gyermekies kíváncsiságukat,, s némiképen megjutalmazta őket. A gyermek lelke ma is olyan, mint Don Bosco idejében volt. Értékei, sajátságai s igényei ugyanazok, mint régen. Az őket környező veszedelem, az élet sokféle nehézsége sem kevesbedett Don Bosco korától a mienkig. Majs küzdenie kell, hogy megállja helyét és győztes maradjon. Don Bosco .szeretete nem ^szenvedett vereséget. A nagy mester áldozatai megteremtették az ifjúság számára a modern pedagógia álmát: a nevelő- és munkaiskola tökéletes típusát. Don Bosco elgondolásának foly-
