Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1941

— 13

Lelkének csodás gazdagsága melegen ömlik el egész lényén, sziláid jelleméből szuggesztív erő árad, hatása biztos: pillanatok alatt meghódítja a szíveket. Szeretetének tárgyai a gyermekek, úgy futnak köréje, mint hajdan a palesztinai gyermekek Jézus köré. — »Szeretete kisugárzott a tekintetéből, — jegyzi meg Maranzana tanár, — kicsendült a szavaiból és pedig olyan szembeszökően, hogy azt‘ mindenki megérezte, kétségbevonhatatlanul meggyőződött róla s kimondhatatlan örömöt érzett jelenlétében. Ez a szeretet — párosulva azzal a szelíd tekintéllyel, mely tüzes vallásosságából és erényességéből fejét szinte már akkor dicsfénnyel koszorűzta, — azt eredményezte, hogy minden szavát mohó figyelemmel hallgatták.« Beszédes szeme és egyéniségének szorosan együttműködő varázsa érte el azt, hogy a gonoszok megtértek, a bűnösök megbánást éreztek, a hazugok őszintén beszéltek s jmindenki más emberré lett. Az apátlan-anyátlan gyermekek nem tudtak tőle elszakadni, de ő sem engedte őket.

Személyi kiválóságait tudatos és tervszerű nevelői munkába állítja. A gyermeki lélek tudós és egyben gyakorlati ismerője először bizalmat ébreszt szeretetével a lelkekben. Közvetlen egyszerűséggel biztosítja a. gyermekeket szeretetéről: »Édeseim, — írja 1847-ben híres imakönyvének előszavában, — én mindnyájatokat szívből szeretlek, s az, hogy gyermekek vagytok, elég jogcím ahhoz, hogy benneteket nagyon szeresselek. Sőt biztosítlak titeket arról, hogyha találtok is olyan könyveket, amelyeket nálamnál sokkalta erényesebb és tudósabb személyiségek adnak a kezetekbe: ám nehezen találtok majd olyan embert, aki titeket Jézus Krisztusban jobban szeretné s akii a ti valódi boldogságtokat jobban ki vánná«. — 1858-ban Rómában ezt mondja Tosti bíborosnak: »Lehetetlen az ifjúságot nevelni, ha .annak nincs bizalma elöljáróihoz«. Mindent;, el kell távolítani magunktól, ami őket tőlünk távol tartaná. Mi közeledjünk hozzájuk, törekedjünk alkalmazkodni kívánságaikhoz, legyünk hasonlóvá hozzájuk. — Eljárásmódját nyomban be is mutatja a bíborosnak. Kikocsiznak a Piazza del JJopolora, ahol vagy száz gyermek játszadozik. Don Bosco iparkodik megközelíteni őket, de a fiúk elszaladnak. Ekkor szép szóval hívogatja és azok rövid huza-vona után 'visszatérnek. Kis ajándékokat ad nekik, kérdezősködik hozzátartozóikról, játékaikról és bíztatja őket továbbjátszásra, de ő maga is elvegyül a játszók közé. Erre az eddig távolról szemlélők is a pap köré gyűlnek. Don Bosco szeretettel fogadja őket, mindegyikükhöz van egy jó szava, kis ajándéka. Mikor távozni készül, már az egész gyermekhad kíséri a kocsiig. Ezt a bizalmat nyájas beszédével, gyakran puszta megjelenésével is kiváltja a lelkekből. Marseillesben egy-két napot időzött egy híres nevelőintézetben. Azt mondják, hogy ez a rövid tartózkodása hatásában felért egy lelki- gyakorlattal. — Az eldurvult lelkekhez is ugyanilyen gyorsan és biztosan