Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1937
7 A legtöbb iskola pénz- és könyvjutalmat ad, de sok iskolában a szorgalmas tanuló megbízatást, tisztséget, a rangsorban való előhaladást, érmet, szóbeli és írásbeli dicséretet kap. Másutt bekerül a szorgalmas tanuló neve az aranykönyvbe, zöldkönyvbe. 1 iskola-szerszámot, 1 borostyánkoszorút ad jutalmul. A jutalmak legnagyobb részét az évvégi záróünnepségen osztják ki, ez módosul, hogy a nyilvánosság, — az intézet összes növendéke, — vagy csak az osztály előtt kapja meg a tanuló a jutalmat. Ezenkívül más ünnepség is lehet a jutalom-osztás kerete. Tanítási óra alatt is szoktak jutalmazni. Rátermettséget, nevelői jóakaratot, a pedagógiai eszmék átélését tüntetik fel azok az árnyalatbeli különbségek, ahogyan kezelik a jutalmazást: — „A jeles előmenetelü, példás magaviseletü tanulók értesítőjét az igazgató adja át — dicsérő szavak kíséretében — az évzáró-ünnepségen.“ (Leány- gimnázium.) „A jutalmazás értékét növeljük azzal, hogy mi magunk is kifejezzük örömünket.“ (Polgári leányiskola.) — Helyet biztosítanak a szociális nevelésnek is. — „Úgy intézzük, hogy a szegénysorsú, jeles-előmenetelű növendék az értékesebb jutalmat kapja.“ (Polgári fiúiskola.) Erősen gyakorlatias irányú a következő: — „Aki a munkánál pontos, iparkodó, az finomabb szerszámmal is dolgozhat!“ (Gyermekvédelem.) — Nevelőnek készül a tanító- és tanítónőképzők növendéke, kell tehát, hogy lassanként nevelőlélekké váljék. Olyan valaki legyen, aki életcéljává teszi a nevelést. „Nem szabad tehát bezárkóznia, hanem hozzáférhető, sugárzó személyiséggé kell lennie“ — ahogyan Bárány Irén* az eszményi tanárról mondja: „Ezzel a kulccsal pattanthatja fel legkönnyebben a rábizottak belső világának zárait.“ Megtalálja az iskola annak is a módját, hogyan tegye lehetővé a tanító- jelölt részére a gyermekekkel, az elemi iskola tanulóival való személyes és bizalmas érintkezést. Ilyen értelemben szólnak az alábbi sorok: — „A felsőbb osztályokban (IV.—V. évf.) rendszerint néhány szorgalomjegyet adunk a törekvő és lelkiismeretes növendéknek, hogy azokkal a kis gyakorlósokat jutalmazhassa, munkára buzdíthassa.“ (Tanítónőképző.) A nevelő hatás a meglévő, de lappangó képességeket teheti tevékennyé, vagy pedig a meglévő értékes tulajdonságokat rögzítheti, erősítheti, ebből magyarázható annak a sokfélesége. A középiskolák növendéke előtt eszmény a kutató tudós, aki maga tapos magának utat. Legtöbbjük valóban a tudományos pályán ad értékeset az emberiségnek. A tankerület 14 gimnáziumából érkezett válaszok is ezt a gondolatot tükrözik. Hadd idézek néhányat! „Mi csak az elvégzett munkát, az * Dr. Bárány Irén: Az eszményi tanár szellemi arculata. Cselekvés Iskolája. Szeged. 1937-38. VI. évf. 324.
