Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1937
A szorgalom jutalmazása. Adatgyűjtéssel. A modern pedagógia egyik jellegzetes vonása: rövid idő alatt, lehető kevés fáradsággal sok eredményt óhajt elérni a nevelésben. Közel férkőzik a gyermek, a növendék leikéhez, hogy annál jobban megfigyelhesse, mik a kívánságai, mire irányulnak törekvései, miktől kell visszatartani, mivel lehet erőit megsokszorozni, tettre indítani. Sem a nevelésben, sem a tanulásban elért eredmény soha nem lehet elég ahhoz, hogy a növendéket felkészültnek, az iskola munkáját befejezettnek mondhatnók; csak alapot adhatunk ismeretekben és megindítjuk az akaratot, hogy öntevékenységgel saját fejlődését előmozdítani képes legyen. Ehhez sokirányú, sokféle buzdítás, intés, serkentés kell, hogy csak a közepes mértéket is elérje, sőt hogy tehetségéhez viszonyítva annyit tegyen, amennyire képes. Csalogató, vonzóerő kell számára, és az iskola, a jó Alma Mater ebben is segítségére van. Ma, — amikor annyira óhajtják az eredményeket, a kézzel fogható sikereket a tanításban, az iskolai életnek is kell lehetőséget teremtenie arra, hogy felkeltse a növendék lelkében azt a kellemes érzelmet, amely látszólag csak öröm, valóságban azonban olyan erőforrás, mely serkentőleg, biztatólag hat — s óriási eredmények megvalósítására, elérésére teszi alkalmassá, képessé a növendéket. Állítsuk tételünket a mai, a lélektani kutatások alapjára épített nevelés reflektora elé, vizsgáljuk apróra annak megvilágításában! Kiváló pszihologu- sunk, Várkonyi Hildebrand* a lányok nagyobb szorgalmáról beszélve a szorgalom összetevőit elemezi és tömören így jellemzi a szorgalmat: „tartós akadályokat legyőző akarati erőfeszítés az (esetleg nem tetsző) iskolai feladatoknak az egyéni képességek szerint elérhető legjobb, vagy legalább jó teljesítésére“. Mit is vár ezek szerint növendékeitől az iskola, amikor a szorgalmat sürgeti? Megkívánja elsősorban az önuralmat — (akadályokat, gátlásokat kell leküzdenie, áldozatot kell hoznia) — feltételezi az észbeli összeszedettséget, * Dr. Várkonvi H : Nevelés és gyakorlati lélektan. (5. közlemény.) Cselekvés Iskolája. Szeged. 1935—36. IV. évf. 130.
