Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934
7 gyök és prívátúmot nem kívánók,“ inkább lemond mindenről és az önkéntes száműzetést vállalja, semhogy az esküjével, lelkiismeretével, kötelességével ellentétes, de a saját személyének amnestiát biztosító békét elfogadja. A természet a tavasz virágzásában pompázott, de Rákóczi lelkében csak a feketevasárnap' passiflórája nyílt ki. A nagy magyar próbálkozásnak vége lett s mire lengyelországi tartózkodásából Párizsba ért, hogy’XtV. Lajos menedékjoggal és évjárádékkal fizesse ki álnokságának soha ki nem egyenlíthető tartozását, a sors kérges keze széttépte Rákóczi reményeinek utolsó foszlányait is. Az 1712—15. országgyűlésen alkotott XL1X. törvénycikk Rákóczit a haza nyilvános ellenségének, hazaárulónák, a szabadság felforgátójának bélyegzi és összes javait lefoglalja a kincstár számára. Nemzetéhek ez a hálátlansága és igazságtalansága fájhatott Rákóczinak legjobban. Hiszen szabadságát, dicsőségét, kényelmét, családját, égész vagyonát, szóval mindenét hazájáért áldozta fel. Ha nem lett volna vallásossága olyan mély, vájjon nem borul-e el lelke, mint Széchenyié, vagy nem röpít-e golyót agyába? De a vallásos fejedelem már gyermekkorában Isten nevének segélyül hívásával kezdte minden teendőjét. Később — saját írása szerint, minden fontosabb terve, vállalkozása előtt buzgó imában kérte Isten segítségét. Vallásosságának kiemelkedő vonása a Mária-tisztelet. A Jézustársaság neufiausi intézetében már 13 éves korában elnöke volt az ifjúsági Mária-kongregáció- nak. Olvasóját mindig magával hordta és buzgón imádkozta. Mint a magyar szabadságharc vezére, máriás zászló alatt vitte harcba seregeit ; pénzeire a Szűz Anya képét verette. Még a táborban és a száműzetésben is éjfél után mindig felkelt, hogy a bold. Szűz zsolozsmáját elimádkozza. Rodostói házi kápolnája a Magyarok Nagyasszonyának tiszteletére volt szentelve, hol naponként háromszor ájtatoskodott. Az egyház böjtjeit szigorúan megtartotta ; ádvent és nagyböjt idején még a vadászattól és más, különben megengedett szórakozástól is tartózkodott. Mivel hétfői napon vetették börtönbe, azontúl minden hétfőn kertyéren és vízen bőjtölt és e napra misealapítványt is tett. A kötelező szentmisét sohasem mulasztotta el, még tábori és bujdosó életében sem. Karácsony és húsvét előtt, ha csak tehette, több napos lelkigyakorlatot tartott. Minden héten meggyónt, megáldozott. Seregében a káromkodást szigorúan büntette és megkívánta, hogy katonái hitvallásuk Szerint részt vegyenek az istentiszteleteken. Bár akkor még nem volt szokásban, valamennyi ezredében egy-egy tábori lelkészt alkalmazott. Vallásosságát alázatossággal támasztotta alá, azért nem tört meg a sors csapásai alatt. A grosboisi kamalduli zárdában 1716-ban így ír Vallomásai kezdetén : ...... úgy lehet, nem lesz haszon nélküli az én vallomásom, aki az emberek felfogása szerint fejedelem vagyok, de a Te szemedben por és bűnös ember.*
