Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1934

8

Később : „Akkor nem tudtam, de ma már tudom, mit akar velem a Te szent és imádandó Gondviselésed, de később azután megmutattad, hogy jogos dolog volt a fejedelem gyermekét megalázni és már akkor megtörni nyakas- ságát, hogy életének minden körülménye közt, melyeken keresztül vitted és viszed, tudja nyakát a Te igád alá hajtani, mely fölötte kedves azoknak, kik azt így hordják."

Erdély trónjának törvényes örököse, római szent birodalmi herceg, a spanyol Habsburg aranygyapjas rend vitéze, 120'négyzetmérföldnyi magyar föld birtokosa volt ez a csodálatosan alázatos ember. Lengyelország kétszer is felajánlotta neki a királyi koronát. XlV. Lajos francia királynak, az angol és holland uralkodóknak pártfogolja volt.

Hatalma tetőfokán, midőn diadal és lelkesedés vágtat nyomában és vezérlő fejedelemmé választják, a győzelmi mámor óráiban is becsületes, igazságos és alázatos marad. Nem fogadja el a királyi hatalom teljességét, nem kell neki sem Erdély, sem Magyar-, sem Lengyelország trónja, ha ez Magyarország szabad, független önrendelkezési jogát kívánja áldozatul, mert nem a koronáért, hanem a nemzet szabadságának jogszerű biztosításáért küzdött . . . Önzetlenségben a magyar történelem összes nagyjait felülmúlja.

Párizsban nemcsak a király, de a magasabb társaskörök is kedvelték nagy műveltségéért és vonzó, kedves egyéniségéért, de erkölcsének tisztasága, mély vallásossága elidegeníti a zajos léha udvari élettől, visszavonul a ka- malduliak grosboisi kolostorába és latinnyelvű Vallomásainak megírásához fog.

Törökország 1716-ban újabb háborút indít III. Károly ellen; a szultán felszólította Rákóczit, hogy Törökországon át siessen hazájába és szólítsa fegyverbe az elégedetlenkedőket. Elutazása előtt felvétette magát a kamal- duliak világi tagjai közé és 1717 október 20-án Gallipolinál partra szállt. Fejedelmi fénnyel fogadták, de azon kívánságáról, hogy külön keresztény sereg élére állhasson, tudni sem akartak. Közben a török csatát vesztett, Rákóczi reményei meghiúsultak. A porta nem fogadta el a pozsareváci békének azt a föltételét, hogy a bujdosókat kiadja, hanem Konstantinápolyban jelölték ki lakását. De két év múlva a császári követ Rákóczinak és társainak a kiadatását követelte ; a szultán ezt ismét megtagadta és akkor 1720-ban Rodostóban telepítette le őket.

Rákóczi fiait Bécsben őrizet alatt tartották és nevelték, helyesebben nem nevelték, mert a nagy fejedelem tehetséges gyermekei jelentéktelen emberekké lettek. Györgynek sikerült Bécsből Párizsba szöknie és 1727-ben váratlanul meglátogatta atyját. Már egészen idegen nevelés volt, magyarul sem tudott, s fél év múlva visszatért Franciaországba, üresen hagyva atyja szívét.

Lelkének gyógyithatlan sebével valóságos kolostori életet élt Rodostóban, míg 1735 április 8-án úgy testi, mint lelki szenvedéseitől megváltotta a halál.

Ennek a tragikus magyar sorsnak, ennek a passiós életnek, melynek