Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1930

14

III. Az intézet működése.

1. Nevelés, fegyelem.

Hogy női, éspedig különösen tanítónői hivatásának is megfelelhessen ifjúságunk, helyes, nemes világnézetre, fegyelmezett akaratra és feddhetlen erkölcsi érzületre is van a tudás mellett szüksége. Ezt a nemes lelkiséget akarta az intézet vezetősége és tanári kara növendékeinkben kialakítani. Ezt nem lehet elérni erkölcs- tani órák adásával, tanítással, erre hosszabb fáradozás, vezetés, meggyőzés, irányítás, edzés szükséges.

Ez a nevelői szakadatlan tevékenység természetesen szükségessé tette a fegyelmezést. Az apróbb fegyelmi ügyekben iparkodtunk mindig egyéni bánásmódra törekedni s a szülői szigort anyai szeretettel, megértéssel egyesíteni. Nagyobb kihatású fegyelmi ügy szerencsére nem fordult elő.

Az egészségügyi viszonyok is elég kedvezők voltak ez évben. Előfordult ugyan néhány vakbéloperáció, de teljes sikerrel. Más három növendék vérszegénységből származó kimerültség miatt volt kénytelen időközben néhány hétre felüdülésre hazamenni. Komolyabb kimenetelű betegség nem volt, amiben nagy érdeme van az intézet orvosának, dr. Domonkos Gézának és az irg. nővérek szakszerű önfeláldozó ápolásának.

2. Tanítás.

Tanári értekezletek.

A Rendtartási Szabályzat értelmében megtartottuk a havi osztályozó konferenciákat és módszeres értekezleteinket, amelyeken megbeszéltük növendékeink erkölcsi magaviseletét, tanulmányi előmenetelét és a nevelés körébe vágó tárgyakat.

Módszeres megbeszéléseink főbb tárgyai:

Az egyéni nevelés eszközei. A kézimunka tanítás gyakorlatiassága. Az intézeti szentmise hallgatás gyakorlati megoldása. A gyengébb idegrendszerű gyermekekkel való bánásmód. Megfélemlítés és szeretet a nevelésben.

3. Gyakorlati kiképzés.

A gyakorlati kiképzést a tanítóképzés legfontosább részének tartjuk, azért minden alkalmat felhasználtunk e cél elérésére. Erre szol