Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1929

7

Hogy pedig Imre mennyire kivette részét a politikai és hadi téren, mennyire bebizonyította uralkodói képességét és trónratermett- ségét, arról bizonyságot tesz a történelem is. Mikor Konrád német császár egész hadseregével Magyarországba tört, Imre derekasan kivette részét az ország védelméből. A háború után ő lett a visszahódított terület kormányzója. Pedig Imre atyja, — Szent István — nem engedte volna élete örömét, a saját keze által fáradságosan munkált virágos kert egy részét sem érdemetlen, vagy hozzá nem értő kezébe. Imre itt minden tekintetben megállta a helyét, amit legjobban bizonyít az a tény, hogy atyja elhatározta, miszerint az uralkodást teljesen átengedi neki.

Miért tetszik nekem, a nőnek, ebben a pontban Szent Imre? Csodálom benne a magasztos egyesítő erőt. Egyesítette az imát a munkával. Míg egészen fiatal volt, nem léphetett ki a csatasíkra, de szolgálta hazáját korához és erejéhez mérten. Egyebet még nem tehetett — imádkozott érte. Egy nő sem léphet ki a csatatérre, elég, ha ég benne a nemes honfiúi tűz. Gyenge karjaiba nem kard való, de beleillik a szent olvasó. Gyönge keblét nem fedheti vérttel, páncéllal, de elbírja a Mária-kongregáció diadaljelvényét, a szallagot és érmet. Imre a hazaszeretet kilencszáz éves mintaképe. Kövesd égi védőszentedet: imádkozzál a hazáért 1 — Imre megnőtt. Karjai acélosan forgatták a kardot, de imádkozni nem szűnt meg. Megtanít engemet arra, hogyan lehetek munkás és vallásos nő. Megtanít, hogy az ima nem bénít, hanem felemel, szárnyakat ad, erőt a munkára, a nagy tettekre. Te is, én is megteszem. Hiszen a nőnek finomabb lelke erre van hangolva. Nála az áhitat egyesült az imádságos munkával. Szent Imre áll a nők előtt, mint eleven hazaszeretet, mint akarni, dolgozni biró kar, mint szent liliomos tetterő.

Újra lebben a szellő . . . Újra kel a nap ... Új illat leng fénysugárba fonódva, mely szédít, bódít, mely szemet szúr és szívet gyújt s a csillagokhoz vezető úton szárnyakat kölcsönöz. Ez a szent herceg szűzi tisztasága. Mily gyorsan értette meg a pogány Árpád törzsökének ez a fiatal keresztény hajtása a nemzetek apostolának kérdését. „Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok ? s mily ifjan övezkedett neki annak a harcnak, melytől várta a halálnak testéből való szabadulást 1“ Imre kitárta lelkét s befogadta az égi erények legszebbikét.

Te nő! nem tetszik-e neked e nőiesen tiszta liliom, s egyúttal nem ad-e példát, buzdítást e drágagyöngy megőrzésére ? „Ó,