Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1929
8 mily szép a tiszta nemzedék fényességben, mert hallhatatlan annak emlékezete, mivel mind az Istennél, mind az embernél ismeretes.“ — mondja a Szentírás. Imre nemcsak addig maradt ártatlan, mig könnyű volt ezt megtartani, — ő állhatatos maradt. Folyton előtte lebegett a veszprémi szent György templomban hallott szózat: „A szüzesség a legkedvesebb, a legszebb erény a Legszentebb Lény előtt; ajánld fel Istennek tested és lelked ártatlanságát és őrizd meg halálod órájáig“. Akkor is hallotta e szózatot, mikor atyja, a papok és az országnagyok kívánságára házasságra lépett Kreisimir horvát király leányával, Chichával. Igen nagy kérdés előtt állott. Mit csináljon? Szűz tiszta életét semmiért oda nem adja. De mint hajdan a szent Szűz, eljegyzése előtt nem esett kétségbe, Imrének Istenbe vetett bizalma sem ingott meg. A szent Ifjú bízott és teljesen Isten akarata alá vetette magát. És a végtelen szent Isten megóvta liliomát. Feleségében méltó társat adott neki. A tiszta leányzó nemhogy elrabolta volna a királyfi drágagyöngyét, de még segített azt csiszolni, ragyogóbbá, tündöklőbbé tenni. És élt a két lélek testvéri szere- tetben, egymást felülmúló önmegtagadásban. Ártatlanságuk a szent Ifjú haláláig rejtve maradt, féltett drágakincs gyanánt. — Mennyi magkapó vonás! A jó Isten a nő szívéből lopta ki a drágaköveket, hogy ékesítse a férfit s példát állítson a nőnek. Szinte hallom az Üdvözítő kemény szavát: „Ne vessétek a drágagyöngyöt a sárba, a sertések elé“. Értékes női lélek, szépen fejlődő leány lélek ne vesd lelkedet a sárba. Magyar nő! Szent Imre dicső családfájának sarja, egyetlen értéked van : hallhatatlan lelked és rajta csillogó megszentelő malaszt gyöngykoszorúja ! Vigyázz, mert ez a gyöngysor Krisztus vérébe került, attól kapja ragyogását. És most gondolkodjál ! Tudsz-e te mindenkor és minden körülmény között liliom maradni a tövisek között? Tudsz-e derült, vidám lenni, tudsz-e te Istenben bízni rettenetesnek látszó körülmények között? Tudod-e értékelni s szívesen hajtod-e fejed a liliom hófehér szirmai alá ? Belátod-e, hogy a szűziesség nem lemondás, nem szenvedés, hanem boldog, éltető remény, földöntúli felemelkedés. Tudsz-e erős, hű maradni harmatos liliomodhoz, ha a kisértő mondja : „Mindent neked adok, ha leborúlva imádsz engem“. Tudsz-e? Nézz a szent királyi szűz ifjúra! Az ő derült, liliomos, Istenben bízó lelke megtanít téged, fényt ad szemedbe s e dicső erény elvakít előtted minden földit, minden érzékit, hogy csak az ragyogjon s minden más sötét éjszakának lássék. Kövesd őt s . benned is fölcseng a
