Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1929

Mit tanulhat a magyar nő Szent Imrétől ?

Irta és a május 4-i Szent Imre ünnepségen elmondta :

Hannos Mária II. é. tanítónőjelölt.

„Elmenvén tanítsatok minden nemzetet.. hallatszott a szózat édes Üdvözítőnk ajkáról. S az apostolok mentek . . . s hintették mindenfelé a csodás isteni kegyelem magvait. Lelkes utódaik sem szűntek meg munkálkodni. Útjukat csoda kísérte. Lábuk nyomán virág fakadt, a hit illatos virága. Hungária pogány népe is megtért az igaz hitnek. Az előbb még Hadúrnak áldozó vad, pogány nép alázatosan borul a szelíd Bárány lábaihoz; az előbb még rettentő szitkokat zúgó magyar buzgó imát mormol. A zászlók selymére felkerül a kereszt és a S2ŰZ Anya képe. Hungária ege mind jobban világosodik ... A fényt adó nap pedig ontja sugarait és a kegyelem megfogan. Lám, alig pár évtized . . . s már szent király kezében az ország gyeplője. De az isteni malaszt még tovább hat. Nemcsak szentet, hanem liliomot is nevel. Harmatos, gyöngéd, illatos liliomot. A pogány oltár hamujából egy fehér virágot, hogy bámulja a jelen s kövesse a jövő. E ragyogó, hófehér lélek Szent István fia, szűz Szent Imre herceg, a magyar ifjúság ideálja.

Igen, kövesse és ünnepelje a jövő. A közönségest senki sem ünnepli, a megszokottat senki sem csodálja, hanem, ami a közélet lapályából, az emberi érzés színtályából kiemelkedik, ami a felhők közé, a csillagok felé tör, azt ünnepeljük. Szent Imre már földi életében a kegyelem magaslatán ragyogott, ritka, magas sudárban szökkent az ég felé. S e hősi, csodás ifjú, magyar lélek Szent Imrében a magyar lélek emelkedett fel az oltárra. Még a gondolat is jól eső, nemes büszkeséget ad és alázatos hálára kötelez az isteni Gondviselés iránt. Magyar ifjú az oltáron !

Ünnepelünk azért is, hogy a múlt szépét a jelenbe felidézve, erőt, biztatást nyerjünk.

„Tévelygő kornak szomjas pusztaságán.

Hol hit, erény s haza csak délibáb :

Oly jól esik egy zöldelő oázis Mely felüdíti tikkadt vándorét.“