Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1925
5 Ember föl nem érti — hatalmat ad arra: Feloldozd bűnétől s a szent Testtel táplálod. A szent Testtel . . . ó mert a hatalmad oly nagy, Hogy a véghetetlen, hatalmas Úr Isten Engedelmes néked, leszáll egy szavadra, Csakhogy ostyaszínben közöttünk lehessen . . . Barátjának nevez. S Te azóta járod A királyi papság golgotás szép útját, Gyűjtve a lelkekben mennyei kincseket, Hogy önzetlen szívvel Jézusodnak nyújtsd át. S hogyha már megálltunk, megpihentünk kissé, Hogy visszatekintsünk arra a szép napra, Papi lelked szerény alázatosságát Kisértésbe hozni nem volt szándékunkba. Lelkünk gazdagságát akartuk szolgálni . . . Bocsásd meg nekünk, ha kissé önzők voltunk! Bocsásd meg, hogy most, e határkőnél állva, Még e szent helyen is magunkra gondoltunk . .. A Te jutalmadat nem mi adjuk néked, (Oh mi ahhoz kicsik vagyunk és szegények . . .) Mérhetetlen jutalom az Úr Jézus maga, Lángoló szent Szíve lesz az osztályrészed. A jó Isten szeme mosolygva tekint ránk, Hozzá száll a fohász kicsi szívünkből most, S gyarló imádságunk csupán azért esd, hogy Érdemszerző élted még ad multos annos. * * * A színdarab, mellyel a mai szép napon Kedveskedni vágyunk, egy lélekről beszél, Aki a hontalan, sivár bolyongásból Végtére megpihen, boldogan hazatér. Datúra benne az élet harcolója, Akit legelőször szendergve látunk meg,
