Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1925

6

Nem ébredt még fel az isteni életre,

Alszik. Nem ébredt még fel a jó Istennek.

De az Úr követe jő és felébreszti Küzdelmes életre, melyet a hit jár át,

És Datúra ekkor teljes öntudattal Egészen Istennek szenteli önmagát.

Küzd a sátán ellen tántoríthatatlan,

Nem csügged el, hiszen hite s bizalma él.

S valóban a bízót megsegíti Isten,

Mindig jő számára a várva-várt segély.

A gonosz sem nyugszik. Szomjas a lélekre.

A halál percében is ott áll mellette,

Összeszedi minden furfangját, erejét,

Csakhogy megszerezze, magáévá tegye.

De jön Charitász és Datúra szűz szívét Isteni szeretet nyilával sebzi meg,

És így megsebezett szívvel repül haza,

Repül fel az égbe az örvendő lélek.

Datúra mi vagyunk, te pedig Szent Mihály,

Az Isten követe Datúra számára.

Aki irányítasz minket, hogy Charitász Szíve kisérhessen a szép mennyországba.

Kérjük a jó Istent, bizó gyermekszívvel,

Hogy majd számodra is egyszer. . . (még sokára . . .) Charitász szívsebző nyila nyisson kaput,

Nyissa meg az útat az égi hazába.

S mit mondjunk mi, akik 12 év óta legközelebbről szemlélhettük ennek az Isten Szíve szerinti papi léleknek önzetlen munkálkodását Isten dicsőségén és a lelkek üdvén ? Nem akarunk hiú dicséretekben áradozni, csak azt kívánjuk, hogy találjon ezentúl is igen sok megértő, jóra hajló lélekre, akiket biztos kézzel vezethessen az égi úton. Ezek a lelkek képezzék itt lenn örömét, ott fönn pedig koronáját 1 Ezt kérik az Úrtól munkatársai:

Az irg. nővérek.