Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1925

4

érzelmeiket oly találóan, hogy itt közöljük az egész köszöntőt, amely utolsó szakaiban világot vet az utána előadott 5 felvonásos színdarabra.

Nagy ünneped van ma, szeretett Vezérünk,

Golgotás életed egyik legszebb napja . . .

Határkőhöz értél. . . megpihen a lelked,

Hogy visszatekintsen a legszentebb napra.

Határkőnél állva visszatekintesz rá . . .

Átszellemült arcod úgy ragyog, úgy fénylik . . .

Áhítattal hallgat, imádkozik a csönd,

S szelíd tömjénillat szállt fel a nagy égig.

Elnémulunk mind, kik ünnepelni jöttünk.

Oly magasztos, csodás titok ez az ünnep,

Jobb ha elhallgatunk. E magasztos titkot A mi kis szívünkkel úgy sem érthetjük meg.

Elhallgatunk csendben és megállunk véled,

Hogy visszapillantsunk mi is a nagy napra,

Amikor az Isten kiválasztott s fölkent,

Hogy hü szolgája légy és ezreknek atyja.

Nagy örömújjongás és háladal között,

Látom, mint vonúlsz a szentély csarnokába,

Ünneplő nép előtt és riadal között Föl az Úrnak csodás, királyi lakába.

S hallom a szavakat, az Úr kérdéseit,

A feleleted is tisztán cseng fülembe,

S látom, mint ölel át az Úr Jézus téged,

Hogy szent, tüzes csókját lelkedre égesse.

Azután felhangzik a nagy Ígéret: Iám Non dicam vos servos, séd amicos meos . . .

Barátjának nevez s nagy lemondásodért Hatalommal, kincsesei gazdagon elhalmoz.

És hogy megmutassa bizalmát irántad,

Szent vérén megváltott nagy kincsét bízza rád, —