Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1914
10 Mindig beljebb mentem, amíg a nekibátorodott habok morajlása meg nem állított ... A lombok is zúgtak. A ciprusok beszédét hallgatod? — kérdezte mögöttem egy szelíd hang — és Ferenc atya, a kolostor elöljárója, közeledik hozzám. Megremegtem a szavára. A kérdés megzavart. — A ciprusok beszédét? — ismétlem öntudatlanul, — a szél zúgatja a lombokat; ezt a beszédet érted atyám?! Látta arcomon szavainak hatását, szelíden megfogta kezemet, melegen arcomba nézett és szólt: »Megtanítják a ciprusok beszédére, mert hiszen van a földön mindennek szava; hanem mert nem a lelkűnkkel figyelünk rájuk, azért nem értjük. Kisérj át fiam az erdőn.« Megindultunk. Még mindig remegtem, de egész figyelemmel a szent férfiúra hallgattam. — Amikor Isten, a jóság, mindent megteremtett, reánk gondolt, akiknek szivet ad majd. Érettünk alkotta az árnyékos cipruserdőt, a tarka virágokat azért ültette útjainkra, hogy együtt mosolyogjanak velünk. — A fűszálat és madarat, az éltető levegőt a mi gyönyörűségünkre, hasznunkra teremtette. A tenger hulláma is többet beszél jóságáról, mint hatalmáról! Minden, minden: a porszemtől a csillagig róla beszél és fölemeli szivünket a mi jó mennyei Atyánk lakásához, ahol várva vár O bennünket . . . — Beszélj tovább jó Atyám, — könyörögtem. — Van tehát szava a fényes lepkének is, amelyik a virág felett lebeg; gondolatokat mond nekünk a páfrány-levél az alatta elfutó vizcseppekkel! Istenről beszél az ébredő és tűnő nap ... és az egész mindenség! És látod, jó fiam, milyen szent örömmel engedelmeskedik minden teremtett dolog az Urnák! Isten szavára borul fölénk a végtelen égbolt, engedelmeskedik, amikor elsötétül és felhőiből megöntözi a szomjas fűszálak és virágok gyökereit. A napnak azt parancsolta a Teremtő, hogy ömlessze sugarait a földre, adjon szint a virágnak, izt a gyümölcsnek; este pedig pihenjen le ő is! Isten szavára öltözködnek lombba és virágba a fák tavasszal és álmodnak télen. Csak az ember szive nem dobogna a neki való parancs boldogságától, — hiszen hozzá így szólt Isten:
