Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1914

4

tőle: talán hisz az utolsó ítéletben, a túlvilágban? Verdi azt felelte rá: »Máskép nem tudtam volna ezt megalkotni.«

Köteteket lehetne a nagy szellemek hasonló nyilatkozataiból összeírni, amivel bizonyíthatnók, hogy Isten nélkül igazi nagyság nem lehet. Tagadhatják Istent sokan- sokan, de ezek közül sok nem bírja ezen szerepét végig játszani. Mert ha előbb nem, élte alkonyán kénytelen bevallani: Van Isten! Hiszek! Leve dán, az atheista író sem mer mint atheista meghalni. O maga mondja: »Nem a pokoltól félek, hanem rettenetes az a gondolat, hogy van Isten és én távol állok tőle. Ujjong, örvend a lelkem, mert megérhettem ezt az órát, midőn térdenállva mondhatom: Hiszek, hiszek az Istenben, hiszek, hiszek.« Az embernek kell az Isten! Hisz a rettenetes Robespierre is végül azt mondta : »Ha nincs Isten, csinálni kell egyet!«

Vájjon miért oly szomorú a jelen idők képe? Mert épen az Istent, a hitet akarják száműzn is kiirtani az emberek leikéből. Pedig a nagyság titka ez: Hinni Istenben, ebből fakad azután a kötelességtudás, munkaszeretet és erkölcs.

A mai kor emberének akaratát megrendítette a kételkedés Istenben s a túlvilágban, mert hát miért küzdjön, ha a rövid földi lét után bezáródik élete?! Szellemét lenyűgözte az anyag. Már nem tekint bizakodó tekintettel a kéklő ég felé. Tudományával a földön botorkál. Pedig miben van a nagyság? Ami elmúló? Ami örök, csak az nagy. Aki a földre néz, hogyan lásson hát nagyot, hisz itt eltűnik, megsemmisül minden. Fönn kell keresni a nagyot! De ha nem hisz az ember a szellemi világban, hogyan szálljon oda s hogyan alkosson ilyet!?

Megdöbbentően illusztrálja a fontiek igazságát a mai társadalomnak szomorú képe. A mai társadalom szivében kételkedés, sőt tagadás van. De van fájdalom is és panasz. És még ez a legvigasztalóbb, mert hiszen leghivőbben nem a mosolygó, de a könnyes szem tekint az ég felé. A háborúnak, e rettenetes katasztrófának kellett bekövetkezni, ennek a nagy fájdalomnak kellett földre sújtani az embert,