Katolikus Tanítóképző Intézet, Pápa, 1914
T\ természettudomány felhasználása a nevelés céljának elérésére. A pedagógusok a nevelés céljáról adott meghatározásaikban több-kevesebb eltéréssel, lényegében az erkölcsi jellem — keresztény szempontból vallás-erkölcsös jellem — kifejlesztésében látják a nevelés legfőbb célját. Az erkölcsi alapon való boldogulás biztos módja és eszköze pedig a munka, a munkára vájó. nevelés. De e legfőbb célt, az- erkölcsös jellem kialakulását Isten, vallásosság nélkül elérhetjük-e? A tapasztalás arról győz meg, hogy nem. Nem azt akarjuk ezzel mondani, hogy a vallástalan emberek között nincs erkölcsös. De igen van! Csakhogy azt mondja ám Sennor Unamuns: A hitetlen ember élhet erkölcsös életet keresztény környezetben, de kereszténytelen, vallástalan társadalom nem képes arra, hogy méltó, nemes életet éljen. És itt a kiváló gondolkozók egész légióját lehetne felléptetni, akik mind bizonyítják, amit A. Bisi Albini állít: » A tudomány sok mindenre megtaníthat, csak tisztességre nem.« »Nem ismerek nagy embert, aki hivő ne lett volna,« — mondja egy nagy író. Bősen azt mondja: »Adjátok ide egy istentagadó nyelvét, s én mint boncoló kimutatom rajta, hogy alávaló, hazug emberé.« A nagy zeneköltőt, Verdi-1 is gyönyörűen jellemzi ez a következő kis történet. Mikor Dies irae-jét előadták, melynek hatalmas akkordjaiban az utolsó Ítélet rémületes fensége dörgött elő, egy kritikus azt kérdezte l+
